A székely származású Tompa Sándor, aki rövid orvosegyetemi kitérő után jó két évtizeden át a kolozsvári magyar közönség kedvence volt, már a harmincas évek végén feltűnt a hazai filmekben. Kedélyes, egészséges derűt sugárzó kövérsége Budapesten is egyhamar népszerű színésszé tette őt. Megkapta a Pufi becenevet az egy nemzedékkel korábbi Huszár Károlytól.
Pufiként tűnt fel az 1941-es Dankó Pistában is, ahol a Jávor Pálnak kontrázó cigányzenészt,... Több
A székely származású Tompa Sándor, aki rövid orvosegyetemi kitérő után jó két évtizeden át a kolozsvári magyar közönség kedvence volt, már a harmincas évek végén feltűnt a hazai filmekben. Kedélyes, egészséges derűt sugárzó kövérsége Budapesten is egyhamar népszerű színésszé tette őt. Megkapta a Pufi becenevet az egy nemzedékkel korábbi Huszár Károlytól.
Pufiként tűnt fel az 1941-es Dankó Pistában is, ahol a Jávor Pálnak kontrázó cigányzenészt, a hűséges és ravaszkás Kukacot alakította. 1945 után is sokat foglalkoztatott színész maradt, s elsősorban vígjátékokban szerepelve adta a kicsattanó fizikumú és öntudatú dolgozókat, vagy épp a túláradó kedélyű beteglátogatót Latabár Árpád mellett (A képzett beteg, 1952).
1950-ben filmen is eljátszhatta legjelentősebb színpadi szerepét, az Úri muri Csörgheő Csuliját. Az ötvenes években is több szerepben tűnt fel, többek között Zülfikár operettes zsánerszerepében (Gábor diák, 1956), Az eltüsszentett birodalom főtitkárnokaként, s az 1957-es A nagyrozsdási eset című szatírában (bár ez utóbbi film csak 1984-ben lett bemutatva).
Derűs figurája a hatvanas években is seregnyi karakter- és epizódszerepben felbukkant, s jóízű humora a rádióban (a Kincses Kalendárium Mihály- és Róza-jeleneteinek beltagjaként) is elmaradhatatlan közreműködővé tette.
(erdei1999)
