Nagyon vártam már ezt a filmet, hogy megnézhessem. Mikor értesültem a hírről, hogy a francia Pascal Laugier által rendezett Mártírok megfilmesítési jogait megvásárolta az álomgyár, és remake készül majd belőle, tudtam, hogy az eredeti nyomába sem érhet majd, illetve, hogy hibát hibára fog halmozni, de azért elhatároztam, hogy kötelező jelleggel lecsekkolom, amint lehetőségem lesz rá. Így is tettem. Sosem felejtem el, hogy Pascal Laugier mártírjai milyen hatással voltak rám, hogy még évekig felvillantak előttem képkockák, jelenetek a filmből amelyek gyakran még a mai napig képesek kísérteni.
Egy ízig-vérig horror, a műfajban egyértelmű ütközőpontnak számít. Aki nem látta még, az nem látott igazi horrort. Na, de ez nem az a fórum, szóval áttérek a jelenbe, a Goetz testvérpár mártírjaira. Ez a film a francia riválisának még csak az árnyékába sem léphet.
Lélektani szempontból egyáltalán nem volt olyan hatásos és felkavaró. Látványban sem sokkolt annyira mint Laugier filmje, ahol aztán nem volt hiány az öncélú kínzásokban. Nem elég, hogy pofátlanul, szinte jelenetről jelenetre tökéletesen egyezett a cselekményvezetés a két filmben; így nyilván kiszámítható is volt, hiszen tudtuk mi fog történni az elkövetkező öt percben; de még a dialógusok, párbeszédek is szinte szóról szóra kerültek át. Persze művérben illetve dekoratív színésznőkben nem szenvedtünk hiányt, de ez kőkemény koppintása volt a francia alkotásnak. Egy önálló gondolat, jelenet nem volt benne aminek nem örültem. Gondoltam megspékelik majd néhány újdonsággal, extrával; de semmi! Pascal Laugier Mártírjai jelentik számomra az etalont, nem csak e két alkotás viszonylatában, hanem úgy általában a műfajban is. Ez meg egy bohóckodás, amit még talán a készítők sem gondoltak komolyan.
43 Martyrs (2015)
Egy nő és gyerekkori barátja bosszút tervez az ellen, aki bántalmazta őket.
Szereplők: Troian Bellisario, Kate Burton, Toby Huss, Romy Rosemont, Taylor John Smith
