A folytatás mindig gyengébbre sikerül, mit az első rész. Vagy mégsem?

2017.04.01 11:33 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

1

Elátkozott közhely, miszerint a folytatás mindig gyengébbre sikerül, mit az első rész, még akkor is, ha vannak üdítő kivételek. A T2: Trainspotting jobb lenne mint elődje? Nem, de ezt már akkor tudtok, amikor kijöttek az első trailerek, arról nem is beszélve, hogy az első rész olyan magasra tette a lécet, amelyet képtelenség lenne megugrani (ez a lehetetlen küldetés, nem az, hogy Tom Cruise puszta kézzel megölje Godzillát). A jó folytatások táborába kerül a T2: Trainspotting? Bizonyos elemeiben azt gondolom, hogy igen, bizonyos elemeiben pedig azt, hogy nem. De melyek lennének ezek az elemek.

Nekem az nagyon szimpatikus volt a filmmel kapcsolatban, hogy a lehetőségeit totál kimaxolta. Nem jobb, mint az első rész, nem is lehetett jobb annál, de ezzel a készítők is tisztában voltak. Ugyanakkora a maga jogán ez a film egy rendkívül szórakoztató, helyenként vicces, de helyenként komoly, s ami a legfontosabb: giccsbe nem hajló nosztalgiaáradat némi plusszal, s szerintem ez a legfontosabb a T2-vel kapcsolatban.

Igen, nosztalgia van bőven benne, az első rész klasszikus beállításai, időnként konkrét jelenetek idéződnek meg, felcsendülnek az első rész sokak által kedvelt dalai (Born Sleepy, Lust for Life), de éppen csak addig a pontig húzzák el ezeket, amíg nem lesz giccses. Ez pedig, valljuk be, nagyon nehéz, de szinte végig az volt az érzésem, hogy Danny Boyle és társai nagyon ügyesen egyensúlyoznak a kellő nosztalgia és a giccs határán.

A filmről konkrétabban: vizualitásban nagyon is fel veszi a versenyt az első résszel, a történetben pedig azt láttam, hogy megpróbál az aktuális kor aktuális jelenségeire reflektálni (ez a rész is megkapta a maga "Válaszd az életet" monológját, amely szerintem nagyon is jól sikerült), de közben az a legviccesebb, hogy a négy fő karakter érdemben nem sokat változott: Begbie továbbra is minden alkalmat megragad arra, hogy balhézzon, Beteg srác (itt: Simon) és Spud továbbra is a drogok rabjai, amely természetesen kihat a magánéletükre is. Egyedül Rentonban bízhatunk, hogy az élete megváltozott, pláne az első rész lezárásából kifolyólag, de hamar kiderül: hiába tiszta, az élete ettől még nem jött egyenesbe. S pont Rentonnál lesz az, hogy visszatér Edinburgh-ba, ezáltal pedig szembe kell néznie a múlttal, vagyis azokkal az emberekkel, akiket átvert. A sztoriban pedig újra előjön a fő konfliktusforrás: a pénz, csak most nem csak és kizárólag drogokra kell, hanem valami másra is (nem szándékozom !SPOILER!-ezni, csak annyit mondok, hogy ezúttal is lesz valaki, aki lelép egy nagyobb összeggel). A karaktereket illetően pedig pont azt láttam, hogy azt sugallják: az idők változnak, az évek mennek, ám éppen ők azok, akik képtelenek a változásra, a korábbi életmódjuk olyan szinten kihatással van mostani életükre, hogy egyszerűen nem tudnak szabadulni attól. A kivételt pedig épp azok a mellékszereplők képviselnék, mint Diane (hozzátenném: én pont Diane-nél éreztem a nosztalgiafaktor túlkapását, mivel az első részben sem éreztem olyan fontos karakternek).

Érdekes volt még számomra az is, hogy az első rész narratívája nagyon Renton-központú volt, a történések javát rajta keresztül láttuk, e film narratívája sokkal jobban megosztott, nagyobb hangsúly helyeződik Spudra, Begbie-re és Simonra egyaránt (igaz, ez állítólag a könyvben, a Pornóban is így van).

A végén egy jelenetet még kiemelnék: amikor Renton és Simon megpróbál pénzt szerezni egy kocsmában, hát egy elég érdekes szituációba kerülnek, ahonnan aztán bravúros módon kerülnek ki. Az év eddigi legviccesebb jelenete volt számomra. Az i-re a pontot pedig a bankautomatás jelenetsor teszi fel.

Összességében: én azt mondanám, hogy a T2 előtt mindenképp nézzétek meg az első részt, hiszen nagyon sok utalással dolgozik, ugyanakkor a film a maga jogán egy rendkívül szórakoztató mozi lett, amelyet szerintem a keményvonalas rajongók is el tudnak fogadni, figyelembe véve még azt is, hogy ez a film valószínűleg nem fogja elérni azt a kultstátuszt, mint elődje. Zárásként még egy gondolat: nosztalgiafaktor ide vagy oda, a film lezárásakor egy kicsit futkosott a hátamon a hideg. Ez pedig talán azt is jelentheti, hogy ez a folytatás nem is annyira rossz, sőt!