Egy hétvége margójára: Sergio Leone és Alfred Hitchcock Erdélyben
A honi sajtóorgánumok, okleveles esztéták és blogírók (beleértve néhány erdélyi szerzőt is) megint jól lehúztak egy filmet: érthetetlen, követhetetlen, túllőtt a célon, túl negatívak a karakterek, mondják, írják. Majdnem én is kihagytam - szerencsére mégsem, mert nagy kár lett volna. A rendező azt nyilatkozta, érdekli a nézők véleménye, nos leírom hát én is az enyémet.
Hogy thriller-e vagy inkább krimi, esetleg társadalmi dráma, nem tudom, de a Víkend egy nagy élmény és leginkább mindhárom műfaj egyszerre. Akik abból indulnak ki, hogy a magyar film úgysem jó, nos ők most tehetnek egy kivételt, adhatnak egy esélyt, nem fogják megbánni. Akik meg a nagybetűs művészfilmeket hajkurásszák, nyugodtan kihagyhatják - nem mintha nem lenne művészileg helytálló, de nem próbál meg többnek tűnni, mint ami ... ez tapasztalataim szerint utóbbiak szemében negatívum.
Végül a filmről is essen hát szó, kissé közelebbről nézve a dolgot. A film karakterei jól megrajzolt, ismerős figurák, többségükben negatívak (figyelemre méltó, kevés és fontos kivétellel), de élőek és talán ezért is sajnáljuk mégis őket. Két világ Erdély és Budapest találkozása, két világkép és életmód ütközése is. A film Erdély-képe végre szakít a mitizált, idealizált projekciókkal. Kicsit ahhoz hasonlatosan, ahogy Sergio Leone is átfestette a Vadnyugatot, piszkosabbra, nyersebbre, kevésbé hősiesre, de mindenképpen igazibbra és ismerősebbre. Még egy hasonlóság fölmerül a Spagetti westernek tekintetében: a Víkend-nek nem csak a figurái rovott múltú és jelenű antihősök, hanem a természeti és az emberi környezete, a táj, a társadalmi viszonyok is nyersek, kemények, irgalmatlanok. Csak úgy hullanak az őzek és az emberek, a törvény helyébe öntörvény lép, vagyis hogy az írott törvényeket felülíró önbíráskodás mindig is vala - mondja a film. Budapesten kenőpénzekkel, lehallgatásokkal és pisztolyokkal, az erdélyi havasokban orvvadászattal, suttogó pletykákkal és furkósbotokkal. Amikor a kettő összeér, akkor kezdődik a Víkend!
Néhány szó a történetről. Valóban fordulatos, csavaros, és a teleregényeknél kicsit összetettebb, de hogy követhetetlen volna, nos ez kb. olyan, mintha azt írná valaki, hogy egy szegedi halászlében túl sok a paprika. Hihetően hangzik, hogy amikor milliókról és életekről van szó, akkor az amúgy sem túl finom lelkű szereplők bárkivel és bárhogyan szövetségre lépnek. Hogy Hitchcock-ra is utaljak: az ő erénye, hogy gyilkosokért is tudunk aggódni, hadd idézzem hát meg őt is, anélkül hogy lelőjem a poénokat.
A képek gyönyörűek! De hát ez az egyetlen aspektus, amit a mégoly finnyás kritikusok is készséggel elismertek.
Egy szó mint száz: kár hogy a sajtómunkásoknak - a Víkend történetének szellemében - nem ígért senki több pénzt, de kaphattak volna az erdélyi furkósbotból is... nem folytatom.
Érdemes megnézni!
73 Víkend (2015)
Egy jómódú építési vállalkozó, István (Lengyel Tamás), valamint ügyédje, Márta (Gryllus Dorka) és férje, László (Simon Kornél) hétvégi vadászatra indulnak Erdélybe,... több»
Szereplők: Gryllus Dorka, Lengyel Tamás, Árpa Attila, Kasvinszki Attila, Simon Kornél
