Ha a The Room arra volt jó példa, hogyan lehet botrányosan rossz filmet készíteni, akkor a The Disaster Artist annak lehet a mintája, hogy miként lehet egy csapnivaló alkotás elkészítésének pillanataiból egy szórakoztató, s valóban jó filmet létrehozni. A Franco-fivérek érezhetően rajonganak minden idők egyik legrosszabb filmesének „művészete” iránt, hiszen a Disaster Artist röviden összefoglalva nem más, mint főhajtás Tommy Wiseau és a The Room iránt, annak minden előnyével és hátrányával.
Kezdjük az erényekkel: James Franco remekül hozza a főszereplőt. A gesztusok, az akcentus, a nevetés, az öltözködés, vagyis Wiseau „ikonikus” jellemzőit jól adja vissza. Igaz, sokkal könnyebb hitelesen átvenni egy karakteres figura stílusjegyeit, mint egy átlagos emberét. S Wiseau sok minden, csak éppen nem átlagos. Az ilyen alakításokat szokták Oscar-díjjal jutalmani, kár hogy a Franco körüli szexuális zaklatásos botrány miatt esélye sem volt a Filmakadémiánál labdába rúgni.
A film legerősebb részei egyértelműen a The Room forgatási procedúráját bemutató jelenetsorok, amelyek természetesen reflektálnak az eredeti film jellemzőire (pl. a főszereplő elfelejti az általa írt szöveget, a saját wc építtetése a forgatás alatt, valamint a 40 napos forgatási nap 58. napja). S hogy még hitelesebb legyen az összkép, nem maradhat el egy filmvégi montázs arra vonatkozóan, hogy milyen pontosan sikerült lemásolni ebben az alkotásban az eredeti filmet, beleértve a dialógusokat, a díszletet, és persze a kultikussá váló jeleneteket. Ugyanakkor Franco nemcsak az eredeti film elkészítési körülményei fókuszált (teszem hozzá: nagyon helyesen), hanem adott egy kis felvezetést a dolgoknak, ergó láthatjuk Tommy és Greg Sestero megismerkedését, s kalandjukat egészen 2002-ig, amikor is megszületik a The Room forgatókönyve.
Szerencsénkre a film ezen szakasza is kellő hangsúlyt kapott, példaként elég csak annyit megemlíteni, hogy rámutat arra, mire is lehet számítani egy Tommy Wiseau kaliberű embertől (lásd: a színházban és/vagy a pizzériában előadott performansz). Ahogy említettem, a Disaster Artiston érződik, hogy rajongással készült, s magára a legendára valóban jól reflektál, de mintha a Franco-testvérek nem akarnának/mernének mélyebbre ásni, s inkább mindent a szórakoztatás oltárára áldoznak. Ezzel még nem is lenne gond, de személy szerint nagyon kíváncsi lennék arra, hogy vajon Tommy Wiseau miért akart épp egy olyan filmet elkészíteni, ahol önmagát állítja piedesztálra, s ennek mi állhat a hátterében. S ha már a stábtagok mindegyike látta, hogy ennyire rossz a készülő film, hogyhogy nem tudták ezt a tehetségtelen embert leállítani?
Emellett még az is érdekes volt, hogy a film Tommy Wiseau-t egy szerencsétlen figuraként próbálta beállítani (holott valójában csak semmi érzéke nem volt a filmkészítés mikéntjéhez), akinek a The Room bemutatása után azonnal kialakult egy rajongótábora (amennyire utána tudtam olvasni, a film kultstátuszba való kerülése egy jóval hosszabb folyamat volt). Főként a bemutató közbeni jelenetekben már-már meg is sajnáltam, hiszen a filmből tényleg úgy jön le, hogy Wiseau a The Room-al valami komoly mondanivalót akart közvetíteni, szó sem volt itt vígjátékról, ez egy komoly dráma szeretett volna lenni, csak csapnivaló kivitelezéssel. (Ennek a komolyságnak a tökéletes példája Marc szakállának a lenyírása, amelynek szimbolikus jelentést tulajdonított, s mi lett belőle? Semmi.) Ezért egész nyugodtan elvállalhatta volna Greg Sestero a favágós szerepét.
Összefoglalóan azt elmondhatjuk, hogy a Disaster Artist egy szórakoztató mozi lett, amely remekül ápolja az eredeti filmet övező legendát, s valóban jókat lehet rajta nevetni, azaz kikapcsolódásra tökéletes. Az említett hibák miatt azonban csak jóra tudom értékelni (ha James Franco és csapata igazán merész, akkor ebből egy még jobb filmet is összehozhattak volna). Egymás után érdemes nézni a két filmet, úgy ad igazán teljes élményt!
74 A katasztrófaművész (2017)
A katasztrófaművész Tommy Wiseau kultuszklasszikusa, A szoba forgatásába nyújt humoros, de kendőzetlen bepillantást. Ez az a produkció, melyet minden idők legjobb rossz... több»
