Mindig tanulhatunk a másiktól

Nagyon örülök, hogy megnyerte a legjobb film díját az Oscaron, ennél jobban már csak annak örültem volna ha Viggo Mortensen is megkapja. Ugyanis minden rezdülése zseniális, én őszintén szólva ki sem néztem volna ezt belőle, eddig nem tűnt ki ilyen szintű alakítással, de Farrelly kihozta belőle. Ami pedig Farrelly-t illeti, én nem lepődtem meg hogy drámai vonalon is ilyet képes alkotni. Korábban tesójával már elkövettek egy bizonyos Nagyon nagy őt, ami ugyanúgy tele van drámával, amellett hogy pokoli vicces. Itt adott egy olasz származású kidobó meg egy fekete zongorista, teljesen más világokból és háttérből, mégis folyamatosan tanulnak a másiktól és lassan a legjobb barátok lesznek.

És amellett, hogy a film erősen fókuszál a néger elnyomás bemutatására(legjobb jelenet mikor a zongorista kiszáll öltönyben a kocsiból és meglátja a gyapotföldön robotoló rabszolgákat, azok pedig visszanéznek rá)mégsem ez a fő üzenet. Hanem az, két különböző habitusú és műveltségű ember is milyen hatással lehet a másikra és mennyivel jobb emberekké válhatnak ezáltal. Legjobb párbeszéd erre a filmben, mikor a zongorista odaszól Mortensen karakterének: - Erőszakkal soha nem fog nyerni Tony. A méltóság ugyanis mindig győz. Ha megtartja a méltóságát mindig győzni fog. Most azonban vesztett.

Mindig tanulhatunk a másiktól

Rengeteg emlékezetes jelenet van a rasszismusra is, számomra az mutatta be legjobban az akkori állapotokat észak és dél között, ahogyan a rendőrök megállították őket. Mert míg előző helyen gumicserével, utóbbiban cellával fogadták őket. Napestig itt ülnék ha el akarnám mesélni az összes élményemet eme zseniális filmről, így hát nem is teszem. Sokkal többről szól ez a film mint a rasszizmus, ezért emelkedik ki kategóriájából toronymagasan!

dráma | életrajzi | történelmi | vígjáték | zenés

Tony Lip nem egy bonyolult fickó, aki szereti inkább az öklével elsimítani a konfliktusokat. Amikor egy kis mellékes melót ajánlanak neki, örömmel elvállalja. Ám a feladatról... több»