Szinte reménytelen vállalkozás egy több mint ezer oldalas regény 99 perces filmváltozatát elkészíteni, mégis, az Európa-szerte elismert rendező, Nádasdy Kálmán megprólta. Természetesen csak a cselekmény legfontosabb összetevőinek vázlatos megjelenítése fért bele az adaptációba. A forgatókönyvet Békeffi István írta és egyértelmű volt, hogy a feleségét, Turay Idát be kellett „szuszakolni” Klárika, Magdolna lányának szerepébe. A sokak által kedvelt nyafogó hangú színésznőt – bocsáttassék meg nekem! – nehezen tudom elviselni.
Arról nem is szólva, hogy csak pár évvel volt fiatalabb, mint filmbéli édesanyja.
Egy asszony, a címszereplő életének három jelentős szerelemhez kapcsolódó eseményei kerültek a filmvászonra. 26 év, három nagy szerelem és ugyanannyi beteljesületlen álom. Lázár Mária alakítása majdnem tökéletes, bár az 1914-ben játszódó részben a játéka mai szemmel nézve nagyon teátrális, de a másik kettőben hihető és érzelmekben gazdag. Az első, és talán a legnagyobb szerelme Szilágyi Ákos (a tragikus sorsú „Árgyél”- Somlay Artúr) volt; a Mester és tanítvány viszony szerelemmé alakult, de amikor betejesülhetett volna, Magdolna már más asszonya volt és beteg kislányát sem volt képes elhagyni. A második epizód emlékezetes jelenete a „fiumei gyerek”, Sárdy János szerelmes dalbetétje. A Magyar Írók Filmje RT produkciójaként készült alkotás kísérlet volt a komoly, drámai filmek létrehozására, de az erősen lektűr jellegű irodalmi alapanyag, és az eltelt majdnem 80 év erősen elhomályosította a korabeli értékeit.
