Szerintem ez volt az első több cselekményszálon futó film, amit valaha láttam, még 19 évvel ezelőtt. Több korosztály képviselői életének egy darabkáját; problémáikat, s jelentősebb ügyes-bajos dolgaikat ismerhetjük meg. A szereposztás fergeteges. Arra emlékszem, hogy mindenképp pozitív érzésekkel, lelkileg valamennyire feltöltődve jöttem ki a moziból, s megmaradtak bennem a filmből pillanatok. Viszont viszonylag kevés emléket hagyott, ami nem biztos, hogy felróható a film hibájaként.
Lehet, hogy ciki így kritikát, véleményt írni. Lehet, hogy előtte illene újra végignézni a filmet. Csak az a bajom szinte mindenféle házimozizással, hogy ilyenkor a filmeket valamilyen mértékben háttérzajként használom. Szeretek egyszerre akár több dologgal foglalatoskodni közben. Ha jó társaságban házimozizhatnék, az más, pozitívabb lenne; csak az egyelőre nem adatik meg. Kivéve persze, ha épp elalvás előtt vagyok. S ha egy ilyen, rengeteg szálon futó filmet elkezd nézni az ember akár tévében, akár bármilyen más módon, s közben valami másra koncentrál... Könnyen elveszítheti a fonalat, ami zavaró tud lenni. S mégis lehet, hogy egyszer érdemes lenne megpróbálni – persze csak akkor, ha adná a tévé –, mert talán így is adna némi lelki feltöltődést, ha már egyszer adott. Nem tudom.
Angelina Jolie nevét ebben a filmben ismertem meg. Szerintem már a VOX mozimagazin hasábjait olvasva felfigyeltem rá. Lehet, hogy a filmben nem ő volt a legdominánsabb. Mondjuk egy ilyen filmben talán eleve képtelenség bármelyik karaktert dominánsnak nevezni, viszont elképzelhető, hogy bizonyos karakterek története nagyobb hangsúllyal jelent meg. Lehet, hogy az Angelina által megformált szereplőről viszonylag kevés emlékem maradt. Arra azonban emlékszem, hogy az ő bájos vadócsága, lélekjelenléte vitt színt a filmbe, ő tette számomra a leginkább szerethetővé és valamennyire emlékezetessé. Elsősorban miatta ragadtam most billentyűzetet.
Abban az évben ezzel az elánnal még 3 filmjét láttam moziban: A csontembert, az Észvesztőt, és a Tolvajtempót. Az említett 4 film közül – mármint a Szeress, ha tudsz!-szal együtt – 3-ban felfedezhető volt ez a vadócabb, kicsit pozitív értelemben őrült lélekjelenlét. Egyébként van némi hiányérzetem. Az, hogy még mindig nem sikerült elcsípni a Kifutó a semmibe című filmet, csak legfeljebb a részleteit. Pedig szerintem Angelinánál akkor kezdődött el ez az "őrület". Egy hölgyismerősöm saját bevallása szerint egyszer körülbelül olyan őrült lelkiállapotba került, mint Angelina karaktere a filmben. Viszont A csontemberben már ekkoriban jelen volt ez a némileg letisztultabb, szelídebb lélekjelenléte, ami a későbbi filmjeit jellemzi. Bár a pozitív értelemben vett "tökössége" szinte valamennyiben tetten érhető valamilyen mértékben.
Ismerek egy hölgyet – természetesen a női kézilabda világából :D – , aki valamennyire emlékeztet Angelinára. Angelinánál sokkal, nálam kicsit fiatalabb, de nálam így is sokkal érettebb ez a hölgy. Ebbe eddig így nem gondoltam bele. S valószínűleg ő is meglepődne, hogy hasonlóképp jellemzem. Sok évvel ezelőtt őt is egy vadóc, "vadabb" csajnak ismertem meg; most nem találom a megfelelő szót. Amikor kicsit közelebbről is megismertem – eleinte kicsit "féltem" tőle, s valamennyire még most is –, zavarba ejtett a kedvessége, kedves megnyilvánulásai. Mintha 2 különböző énjét fedeztem volna fel, s nehéz eldönteni, melyik az igazi. Én az utóbbi felé hajlok, de kicsit összezavart, mert a korábban megismert "énjének" pár röpke jellemzőjét is felfedezni vélem nála. Nem tudok rajta kiigazodni. Nade térjünk vissza Angelinára, és a filmre!
Angelinának 12 filmjét láttam moziban, ami azért szerintem soknak mondható. Jelzésértékű, s talán tényleg elmondható, hogy 19 évvel ezelőtt beleszerettem. Nem tudnék még egy olyan színésznőt mondani, akinek ennyi filmjét láttam. Az már más kérdés, hogy ezen filmjei, illetve alakításai elég változatosak, változó minőségűek voltak. Volt olyan film, amiről némiképp elszürkülve jöttem ki a moziból; pedig abban is beleadott a szerepébe apait-anyait, mégsem hagyott bennem teljesen pozitív élményeket, érzéseket. Na igen. A kézilabda világában is történik ilyesmi. Amikor valaki belead apait-anyait – vagy akár persze többet is –, mégsem ér el sikereket, s megmaradnak az emberben a felemás emlékek, de például a vereség valahogy rányomja az emlékekre a bélyegét.
Szerintem az Elcserélt életek volt Angelina pályájának egyik csúcspontja főszereplőként. Nem is értem, miért nem kapta meg érte az Oscar-díjat. (Most néztem utána. Kate Winslet elhappolta előle A felolvasóért. Valószínűleg láttam a filmet, bár sok emléket nem hagyott. Feltehetően tényleg kiválóan alakított, de kevéssé emlékszem rá. S tulajdonképpen őt is szeretem. Nehéz megnyilvánulni.) Nade, legalább Angelina is büszkélkedhet egy abszolút megérdemelt Oscar-díjjal az Észvesztőért. Na tessék! Már abban az évben megkapta, amikor felfigyeltem rá. De megérdemelne egy főszerepért járó Oscar-díjat is. Az iméntiek után talán némiképp furán hangzik, hogy ma már felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Arra vágyom, hogy újra láthassam filmvásznon azt az Angelinát, akit annak idején megszerettem, akár kicsit letisztultan is. Csak nem tudni, mennyire marad közel a film világához. Ma is részben abból fakad a szimpatikussága, hogy sanyarú sorsú gyerekeket karol fel. Fénye, csillogása a színészetét illetően elhalványult a szememben, de még mindig szeretem.
Kanyarodjunk vissza filmünkhöz! Szerintem olykor szüksége van az ember lelkének olyan alkotásokra, melyek látszólag nem szólnak semmiről; vagy épp talán túl sok mindenről szólnak. Ez is ilyen lélekemelő filmnek tekinthető. Furcsa ezt kimondani – néhány korábbi sorom után különösen –, de ez a kedvenc több cselekményszálon futó filmem. Meg kell említenem az Igazából szerelem című filmet. Annak idején a moziban ülve pozitív érzéseket hozott, felvillanyozott. Ez ez esetben leginkább a zseniális Bill Nighy-nak köszönhető, akinek egyszerűen nincs rossz alakítása; s a Fújd szárazra, édes! óta – amelyben megismertem a nevét (bár előtte már az Agyatlan apartmanban is láttam) – csak áradozni tudnék róla. Viszont az Igazából szerelem című filmet egyszerűen képtelen vagyok újranézni (illetve azt is leginkább pazar társasággal nézném meg szívesen). Nekem valamiért sok. A Szeress, ha tudsz! újbóli megtekintésére szinte már egyre inkább vágyom.
68 Szeress, ha tudsz! (1998)
dráma | romantikus | vígjáték
Los Angeles, napjainkban - tizenegy férfi és nő életét követjük nyomon. Mindannyiuk életének fontos része a szerelem és a szeretet.
Szereplők: Angelina Jolie, Sean Connery, Gillian Anderson, Dennis Quaid, Ryan Phillippe
