Egyrészt alapvető dolgok egész másként történnek, miközben vannak jelenetek, melyeket egy az egyben átvettek. Másrészt egy szociológiai tanulmányt simán össze lehetne hozni a két film összevetéséből, a régi és az új világ szemléletbeli különbségei nagyon jól megfoghatók, mennyire más a rasszokhoz, a szegénységhez, gazdagsághoz való viszonyulás stb. Az jó döntés volt, hogy a két főszereplő nem próbálta imitálni a franciák stílusát, nagyon is amerikai mindkettőjük, és mind Cranston, mind Hart teljesen jól is csinálja a dolgát. Egy kicsit minden nagyobb, mindenből több jut, mindent egy kicsit túltolnak, minden egy kicsit drámaibb, ripacsosabb, de hát alapvetően évszázadok óta ez jellemző rájuk, így nekem ezzel nem volt gondom. Sokkal "jobb" volt ez így, mintha képmutató másolatot raknak csak le az asztalra, meg is nevettettek párszor.
Ami nagyon-nagyon, de tényleg nagyon hiányzott, az Einaudi zenéje, illetve a zene felhasználása a történet elmeséléséhez egyáltalán nem valósul meg. Helyenként felcsendültek hasonló dallamfutamok, de amíg az eredeti film CD-je a mai napig nagy kedvenc, addig ez abszolút feledhető, alig egy nappal a megtekintés után már csak annyira emlékszem, hogy Aretha Franklin is elénekelte a Nessun Dormat.
A pontozást illetően vicces a helyzet. Láttam egy interjút Cranstonnal, ahol arról beszélt, hogy nehéz döntés volt számára elvállalni ezt a szerepet, mivel neki is nagy kedvence az eredeti, és nem volt meggyőződve arról, hogy képes lesz hasonló szinten megformálni a karaktert. Tény, hogy ha nincs a francia adaptációja a sztorinak, és minden előzmény nélkül látja az ember ezt a filmet, akkor többet érhetne. De így...
67 Életrevalók (2017)
Egy komikus történet, amelyben egy nagy befolyással bíró gazdag mozgássérült férfi egy büntetett előéletű munkanélkülit bérel fel, hogy segítsen neki különleges... több»
Szereplők: Bryan Cranston, Kevin Hart, Nicole Kidman, Julianna Margulies, Aja Naomi King
