Őszintén szólva egyetlen oka van, amiért néztem ezt a sorozatot "ideig-óráig", néhány, talán néhány tucat részen keresztül. (Teszem hozzá, néhány héten, néhány hónapon keresztül a sorozat intrója szólt a telefonomból csengőhangként, mert tetszett a szám, de viszonylag hamar meg lehetett unni, s egy idő után olyan volt, mint egy rossz sziréna.) Ez az ok pedig Gary Sinise. Hasonlít egy távoli rokonomra, akit sajnos már rég láttam utoljára. Szerintem pazar módon játszik negatív karaktereket, valahogy szinte szerethetővé, szimpatikussá teszi őket, s olykor azon kaptam magam, hogy neki "szurkolok", s nem a pozitív karakternek. A Forrest Gump óta tart a szimpátia. Ott mondjuk pozitív karaktert alakított, de szerintem ott is már kicsit "rosszfiú" típus volt. Amúgy, ahogy számoltam, szerintem pont 10 egész estés filmjét láttam. S az a fura, hogy amikor általában pozitív karaktert játszott, a jelleme valahogy olyan lagymatag volt, ezek a szerepek szerintem valahogy nem állnak jól neki, talán az Apolló 13 kivétel.
Tudom, hogy ez nem a "Gary Sinise-oldal". Rátérek a sorozatra. Viszont a sorozatot illetően is leginkább a Gary Sinise által alakított Mac Taylor karakterét tudom elemezni. Igazából valamennyire megértem Gary-t, hogy belevágott ebbe a sorozatba. Meg az egyik Gyilkos elmék sorozatba; na annak még egyetlen részét sem láttam, pedig talán az jobb lehet, az eredeti Gyilkos elméket egy ideig szerettem. Talán ez jövedelmezőbb számára és állandóságot jelent. Viszont a sorozat miatt eltűnt az egész estés filmekből, s ez engem bosszant. Ami Mac Taylor karakterét illeti... Számomra kifejezetten unszimpatikus. Egy műmájer főnök, akinek nem igazán vannak emberi vonásai. Sokszor úgy bánik a kollégáival, mintha a fenekéből húzták volna ki őket, már elnézést a kifejezésért. Az epizódok alatt, amiket láttam, mindössze 2 emberi pillanata rémlik, s ebből is most csak az egyik ugrik be konkrétan. Amikor rávették egy kis rögtönzött baseballra, s el kellett kapnia egy labdát, és ő belement a játékba, viszont ez is egy pár másodperces jelenet volt egy epizód végén. Megértem, hogy főnökként tekintélyt kell parancsolnia, csak szerintem kicsit átesik a ló túloldalára, s részben ezáltal számomra némiképp unalmassá válik. A sorozatban akadnak emberibb karakterek. Viszont az ilyen sorozatokban, mint például ez, vagy a többi CSI, vagy az NCIS, vagy mondjuk a Doktor Csont, a Castle, vagy a régi klasszikusabb nyomozós sorozatok újragondolása/"folytatása", általában olyan színészgárdákat szednek össze, amelyek számomra valahogy érdektelenek, olykor nézhetetlenek, unszimpatikusak. Én legalábbis nem érzem képernyőre valónak őket.
Valahogy nem érdekel a ténykedésük. Ez mondjuk egy érdekes dolog. Előfordul, hogy én is elszöszmötölök, elpepecselek dolgokkal. De például a helyszínelés olyan mélyen, ahogy ezek a sorozatok bemutatják, valahogy nem tud érdekelni, nem köt le, nem az én világom. Az már más kérdés, hogy ha ezt valahogy némiképp másképp tálalnák, és másik szereplőgárdával, akkor érdekelne-e. Amúgy láttam néhány epizódot a CSI: A helyszínelőkből, illetve a CSI: Miamiból is. Talán összehasonlításképp, vagy mert épp egy szállodai szoba tévéjének gyér csatornakínálata épp nem kínált más műsort. Valahogy nem tudok velük mit kezdeni. Egyébként különös, hogy például e sorozatok epizódjaiban általában 2 esettel foglalkoznak, 2-felé oszlik a nyomozócsoport. Számomra valahogy a CSI: New York esetei a leginkább érdekfeszítőek, azt viszont elsősorban Gary Sinise miatt néztem.
Mindenkinek lehetnek kedvenc zenei korszakai. Nekem az ilyen nyomozós sorozatokat illetően is van ilyen korszakom. Leginkább a '80-as, '90-es évek sorozatai, illetve az olyanok, amelyek esetleg pár évvel korábban készültek, de gyerekkoromban sugározta a tévé. Nem azt mondom, hogy az azóta készült hasonló sorozatok közt nem akadnak kedvencek. Csak amióta például a korábban műfaj gazdagabb – s akkoriban számomra szerethetőbb – AXN tévécsatorna műfaji kínálatát kissé meggyérítették, s jóformán csak az ilyen krimisorozatokkal árasztották el; néhány egész estés filmet leszámítva képtelen vagyok ezt az adót nézni; ha véletlenül rákapcsolok, általában kapcsolok is tovább.
Nehéz volt a New York-i helyszínelőket pontozni, csillagokkal értékelni. Nem akartam 2-nél többet írni. Azonban bár a sorozat műfaja – mármint ez a helyszínelősdi – nem az én világom; nem értek egyet azzal a pár lesújtó véleménnyel, amit most olvastam. Azzal pláne nem, hogy ez lenne a leggyengébb. Vacillálok egy esetleges 4 csillagos értékelésen, azt viszont túl soknak érzem; hacsak nem azt akarnám kifejezni vele, hogy a többi hasonlónál jobbnak tartom. Maradok a 3 csillagnál.
