:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
A félelem galaxisa, avagy a szegény ember Nyolcadik utasa. E tény nem meglepő, mivel a film producere Roger Corman volt, aki az '50-es évektől kezdve kismillió filmet pénzelt. Ezek általában nem valami nagyköltségvetésű mozik voltak, illetve az Asylum produkciókhoz hasonlóan olykor más mozik sikereit igyekeztek meglovagolni. Corman persze nem csak szemetek fölött atyáskodott, de ilyen tetemes mennyiségű darab mellett kötelező, hogy becsússzon pár értékelhetőbb alkotás is. Mint mondtam, Corman gyakorta lovagolta meg más filmek sikereit – az Asylum mellett kicsit a Golan-Globus páros filmjei juthatnak még eszünkbe –, jelen esetben ugye az említett Alien filmét. A lényegi különbség itt annyi, hogy Scott filmjében a stáb apait-anyait beleadva rakott le egy igazi filmtörténeti mérföldkövet, itt pedig elakadtak az izgalmas alapötletnél, és összehánytak egy arcpirítóan idióta, celluloid hulladékot.
A történet szerint lezuhan egy űrhajó az egyik rejtélyes bolygón, ahol a legénységet módszeresen ki is irtják. Egy világító fejű manus, aki magát Mesternek nevezi, el is küld egy mentőegységet, hogy járjanak az ügy végére. Nagyjából ekkorra ki is derül az annyira frappánsnak szánt film végi csavar is, nevezetesen, hogy a Mesternek ez igen jó, mert elindulhat sötét tervének megvalósításán. Szóval a film kb. a 15. percben módszeresen tökön rúgta magát, és párszor meg is fogja még ezt tenni. Sőt, teszi is rögtön, mivel megkapjuk az infantilis legénységet, akik IQ szintje nem éri el egy vödör térkő szintjét sem. A kapitány egy hisztérikus p*csa, aki kis híján kinyírja a csapatot, mivel valamit elb*sz és nem hajlandó tovább próbálkozni, helyette durcis 5 évesként duzzog. Meg kell hagyni, egy-két effekt amúgy egészen jól néz ki. Az űrhajó dizájnja tetszetős, a festett hátterek egynémelye is megállja még a helyét, valamint a bolygó hiába egy LV-426 copy, mégis tudtak neki egy kis egyedi atmoszférát teremteni. Persze sok trükk ma már inkább jóízű nevetést vált ki az emberből, pláne, mikor a frászt akarja ránk hozni. Elég csak arra gondolni, hogy a pofás űrhajókülső egy MC'Donalds dobozokból felépült belsőt takar.
A sztorival is hasonló a helyzet. Kiváló lenne horrornak, csak épp a megfelelő gárda és anyagi háttér hiányában kifullad. A koncepció ugyanis a Halálhajóhoz hasonlatos. A legénység tagjai saját félelmükkel kell, hogy szembenézzenek, és ezek okozzák később végzetüket is. Csak itt épp nem egy Pokolból visszajött hajón kószálnak, hanem egy piramisban. És mondom, jó is lenne az ötlet, csak a rendező egyszerűen képtelen atmoszférát teremteni néhány pillanat kivételével. Az ugyanis nem feszültségkeltés, hogy az egyik fószer a felfedező körútjukon lát egy stop motion bogarat, emiatt pedig félig megzakkanva megy vissza a csapathoz. Az egyik telepatikus képességekkel rendelkező nő erre azt mondja, hogy a társuk nem ok nélkül került ilyen állapotba, de erre mit csinál a sok marha? Elindulnak, a besz*rt társukat meg otthagyják. A gumibogár meg persze jól megzabálja. És a film tele van ilyen idétlen halálnemekkel. Az egyik faszit szétszopkodják valami csápok, a kapitánynéni spontán szenesedik, a nagydarab, menőnek szánt faszit a saját levágott keze öli meg, a szexi telepatikus néni meg felrobban. De a legbetegebb, a legelvetemültebb és egyben legemlékezetesebb mégis a szőke bombázóval történik. Ha nem látom, komolyan nem hiszem el. A csajszit halálra erőszakolja egy szteroidokon nevelkedett kukac. És ezt mutatják a filmben.
A film egyik legnagyobb meglepetése ezen kívül, hogy feltűnik benne Mrs. Palmer a Twin Peaks-ből, valamint Robert Englund, azaz Fred Krueger. Megnyugtatok azért mindenkit, egyikük jelenléte sem javít az összképen. Pláne, hogy a borzalmas második magyar szinkron úgy játszik az ember idegeivel, mint egy hegedűművész.
A nagy finálé is egy kalap kaki. Kiderül, hogy a hajó szakácsa volt mindvégig a Mester. Te Atya Úr Isten! Hát meg se fordult a fejemben, csak kb. 15 percenként tolták az arcomba. Aztán a Mester közli a szegény ember Tom Selleckje kinézetű főhőssel, hogy ő az igazi túlélő, mert képes volt arra, amire a többiek nem, ő a tökéletes példány, az übermensch. De azért még ráküldi a gumiszörnyeket, meg a többiek zombihulláit, hadd szórakozzon egy kicsit. Persze bajuszkapitány megmutatja, ki az ász, aztán végül ő lesz a Mester, és vége a filmnek. Ja, így van vége a filmnek. Ha úgy vesszük, elég merész, illetve a folytatásnak is nyitva hagyta a kaput, de hála az égnek, az sosem készült el.
Most eléggé lehúztam ezt a szemetet, de ha megfelelő állapotban nézi az ember, akkor kifejezetten élvezetes tud lenni. A Marvin szobája után mindenképp felüdülés volt, mert az a film eléggé nyomasztó volt, ez pedig akkora egy nevetséges katyvasz, hogy hiába húztam fel rajta magam, de egyben jobb kedvre is derített. Egyedül is lehet rajta szórakozni, de baráti társasággal érdemes megnézni.
47 A félelem galaxisa (1981)
akció | horror | kaland | sci-fi
Egy eltűnt űrhajó felkutatására egy mentőcsapat érkezik egy ismeretlen bolygóra, mit sem sejtve arról, hogy miféle iszonyú veszedelem vár rájuk. Csakhamar kiderül az... több»
Szereplők: Robert Englund, Edward Albert, Grace Zabriskie, Sid Haig, Ray Walston
