zsirafcica   2019.12.07 20:12

Amit a világban akarsz látni, mindvégig te voltál

„Szerinted létezik…?”– kérdezik tőlem minden nap. Eddig nem értettem, mire gondolnak, amíg ez a sorozat választ nem adott. Létezik mindenen átívelő szerelem? Hogy egy puszta érintéstől soha többé ne tudj másra gondolni? Hogy őt lásd a parázsló tűzben, az óceán mélységében, a reggeli első napsütésben? Hogy éveken át tartó veszekedések, drámák és félreértések között csak ŐT akard? Hogy a szüleiddel szembeszegülve az álmaidat kövesd, mert „ez a te jövőd, nem az övéké”?

És mi lenne, ha nem tudnád, kiktől származol, hogy ki vagy, mely tulajdonságok a sajátjaid és melyek örököltek? Hogy milyen érzés, ha az életed kérdőjelek sorozata, melyben a szerelem is csak mondatvégi írásjelek váltakozásának sorozata? Hogy fenn lehet tartani egy kapcsolatot pusztán szemkontaktusok által? Hogy szerelmes lehetsz mozdulatokba, gesztusokba, a bátorságba, magába a mágiába?

Amit a világban akarsz látni, mindvégig te voltál

De nem, nem a boszorkányos bájitalok és varázslók igéiről beszélek. Magáról A BŰBÁJról. Hogy a gyerekkoron átívelő, sokszor „gyerekesnek” tartott, megkérdőjelezhető érzelemben igazából mindig benne volt a lényeg, amit soha nem kellett volna megmagyarázni, csak elkezdeni... a főiskolát, a pályafutásod, az emberi kapcsolatok építését, beengedni a családod, megkeresni, honnan jöttél, megérteni, hogy te vagy az egyetlen, aki megmenthet téged, és minden rajtad múlik, hogy mindig fogadd el a szerelmet, és kezdd el… az életed.

Nem kell sok hozzá, kezdetnek talán annyi is elég lesz, ha a neved végére mersz egy E betűt biggyeszteni… Szóval a válaszom igen. Létezhet, de csak akkor, ha elhiszed, hogy a változás, amit a világban akarsz látni, mindvégig te voltál.

dráma

L. M. Montgomery regényének legújabb feldolgozása egy 19. század végén élő árva lány kalandjait követi nyomon. A történet arra fókuszál, hogyan veszi át az irányítást az... több»