Kimondottan irritáló világ, feleslegesen elnyújtott, nyomasztó dráma, a főszereplőt leszámítva jellegtelen szereplők és szerepek. Indokolatlanul túlhype-olt, a Joker éra örök válságát, a Heath Ledger elvesztéséből fakadó pótolhatatlan űrt már-már kikönyörgő, zokogó és elveszett rajongói szívek mannája.
Egy minden létező képregénymotívumot nélkülöző túldramatizált, és a valós Joker mítoszt ledöngölő DC film. (A Nolan éra nem volt még elég mély egy supervillainhez, kedves rajongó?)
Ahogyan rengetegen leírták már, egy pszichopata életébe enged betekintést komor, füstszagú jelenetek masszájába gyúrva, a szánt szerep szerint szánalmas és értéktelen karaktert görgetve maga előtt. Ez a film egy – férfinak nem nevezhető, sokkal inkább gyerek – beteg karakter vélt és valós traumáinak gyurmája. Szomorú leirata a mai világnak. Szomorú, hogy mennyi rajongó szán meg egy gyilkost, hányan és hányan látják viszont életük kisebb-nagyobb traumáját a filmvásznon, akár egy tükörben fedeznék fel önmaguk elől is titkolt személyiségük mélyen lappangó motívumait.
A főszereplő játéka a számomra nyújtott egyetlen érdeme a filmnek, de ez is indokolatlanul fel van nagyítva. Nem tartom nagyszerű színésznek Joaquin Phoenixet. Ő az a színész, akinek minden játékából süt a görcsösen akarás, a sztárrá és legendás színésszé válás kielégületlen vágya, ez eddig minden filmjére rásütötte a bélyegét. Igen, úgy gondolom, hogy a szerepe túljátszott, és a kevesebb igenis sokszor több.
Tegyük fel a legfontosabb kérdést: ilyen lenne Joker? Ilyen lenne az a Joker, ahol a cím szinte bele sem fér a vászonba? Ezt a filmet az alkotók A Joker-nek szánták, miközben hibás alapokra építik fel a DC legnépszerűbb és egyik legintelligensebb(!) főgonoszát. A Joaquin Phoenix által megformált Joker egy 6 éves gyerek értelmi színvonalát is alig éri el. Hogy azért, mert verték, hogy azért, mert eleve betegnek született, vagy azért, mert képtelen kiállni önmagáért, míg fegyver nem kerül a kezébe, ezt nem tudom. Hiába a történet íve, nincs meg a katarzis, ahogy önmagát elfogadva a film végére felszakad a valódi énje. Ha meg is történne (ahogyan a rajongók szerint nyilván meg is történt), kapnánk egy összefüggéstelen, pszichopata, gyilkos gyereket. Ennyit, és nem többet.
Joker sokkal több ennél! Joker misztikuma, hogy az intelligenciája az átlagember számára összeegyeztethetetlen azzal az őrültséggel, ami jellemzi őt. Így hiába próbálná bárki értelmezni, egy ép elme nem képes befogadni egy hasadt, irracionális embert. Egy láncaiból szabadult őrült elme mindenfajta társadalmi kötöttség, felfogás vagy értékrend nélkül, aki úgy képes keverni a lapokat, mint senki más. Egy önmagának ellentmondó, kiszámíthatatlan elméjű outsider hiteles és valós világba szarással, és ez az, aminek a felszínét sem karcolta meg egyetlen egy képkocka erejéig sem ez a film, de ami rosszabb, a jövőjét is agyonvágta. Senki nem gondolja komolyan, hogy ebből a sérült nagy gyerekből hiteles vonalvezetéssel egy intelligens DC főgonosz lesz, Batman legautentikusabb ellenfele.
Az értékelés jelen állását nézve sajnálom, hogy ezt kell írnom, biztos, hogy az emberek többségének dráma iránti belső vágyától vezérelt értékítélete szerint egy elképesztően jó filmet láttunk. Valójában egy erős színészi alakítással megtámogatott, valóban jó, "egy pszichopata élete" című hiteles és nagyszerű történetet láttunk, amit agyonvágott, hogy összefüggésbe hozták ezzel: Joker.
87 Joker (2019)
Eszelős, veszedelmes, kissé mulatságos. Vajon mi vezetett oda, hogy a sikertelen stand-up komikusból pszichopata gyilkos, Batman főellensége váljon? Todd Philips szenzációs... több»
Szereplők: Robert De Niro, Joaquin Phoenix, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brian Tyree Henry
Szerintem ez a Joker sem hülye, hiába is állítottad be annak. Meg van a maga intellegenciája, és igen néha tényleg elég gyerekes, dehát ő ettől Joker. Megvédeni meg azért nem tudja magát fegyver nélkül, mert a “normális” énje nem az a fajta aki kiáll magáért, inkább megszokta, hogy kap az élettől. Valahol hallottam azt is, hogy ez egy elég bizonytalan karakter. Hát ti hallottatok már akár egyszer is a kettős személyiség zavarról? Neki van egy pszcihopata énje akit próbál féken tartani, Arthurként viszont nem találja a helyét a világban. Ekkor a traumák úgymond a segítségére sietnek, előhozzák belőle az állatot, aki igenis magabiztos, és bőven elég IQ-ponttal rendelkezik. Na de persze aki csak a rosszat akarja látni a filmben az úgyis csak azt fogja megtalálni. Nem túljátszott a film, csak valahol művészfilmes alapokon nyugszik, azok meg ilyenek.