A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Azzal kezdeném, hogy Matt Damon és Christian Bale szerintem remek színészek, így a jelöléstől független is megnéztem volna a filmet. Kíváncsi voltam, hogy tudnak ők ketten együtt dolgozni, működik-e köztük a "kémia", és mit hoznak ki az általam csak felületesen ismert sztoriból. Azt kell, hogy mondjam, a végeredmény egy igazán remek élményt okozó alkotás lett.
Mivel tudtam, hogy igaz történetet dolgoz fel, semmi egyébnek nem kerestem utána, és nem kell részleteznem annak, aki látta, hogy milyen jól tettem... Az ismert volt a számomra, hogy a Ford megveri a Ferrarit a 24 órás Le Mans-i versenyen, de az, hogy Ken Miles nem nyer és, hogy nem sokkal később egy sima tesztvezetés, tulajdonképpeni körözgetés során bennég a kocsiban, nem. Na ezért nem olvasok utána soha az igaz történeten alapuló filmeknek, mielőtt megnézem őket.
Mert, mint oly sok esetben, ez elvenné tőlem annak az érzésnek az átélését, ami az első megtekintéskor ér (mint legutóbb a Kurszk esetében): szomorúság, düh, elkeseredettség, fájdalom, együttérzés, letargia, döbbenet és még lehetne sorolni az általában nem kellemes jelzőket. Ilyenkor elgondolkozom azon, hogy ez tényleg így történt? Mint most, hogy vajon a versenyen tényleg elcsalták tőle a győzelmet? Valóban a fia és a legjobb barátja szeme láttára halt meg fatális körülmények közt? Na, én ezek után szoktam utánaolvasni, hogy megkapjam a válaszokat.
Nekem nagyon tetszettek a tulajdonképpen néha mellékesen elejtett beszólások (mint amikor Ken hallgatja szerelés közben a rádiót, és kommentál), de a komoly hatást kiváltó nagymonológok is (mint amikor Ken a fiával este a pályán ül, vagy Shelby, ahogy előadja Mr. Fordnak, hogy habár vesztettek, de Enzo Ferrari pont azt érzi, amit ők akartak). Igazi öröm volt hallgatni őket. Szeretem az ilyen hatásosan (de nem hatásvadász módon) előadott jeleneteket. Imádtam hallgatni mindkettejüket. És a vicces jeleneteket is mint kettejük "bunyóját". Elképesztően vicces volt az egész, ez beleégett az emlékezetembe.
A film nemcsak a vezetésről szól, hanem kettejükről, a barátságukról, becsületről, zsenialitásról, szenvedélyről és legendává válásról. Ezek jutnak elsőre eszembe, de biztos van még más is. Feszült és izgalmas pillanatok voltak, amik széles vásznon biztosan még inkább átadták azt a hangulatot, amikor szinte érzed a szelet, ahogy elsüvít melletted. A zenei aláfestés (és itt a kocsik hangját is tekinthetjük annak), a vezetés közbeni felvételek és a párbeszédek azok, amiket a színészi játék mellett kiemelnék.
Nagyon össze lett rakva a film, ami értő kezekbe került (már amennyire én meg tudom ítélni), mert lehetett volna ebből valami agyon CGI-zett, már-már háborús filmeket megirigylő balesetekkel operáló alkotás, ami esetleg túlzó, hatásvadász jelenetekkel van teletűzdelve, és még rádobnak egy jó adag gejlt. Hála az égnek nem így lett.
Nem rózsaszín felhőbe burkolt, habos-babos sztorit kaptunk, hanem egy igazi gumiégető, benzingőzös remekművet. Én legalábbis így érzem. Az aszfalt királyai nekem az a film, amire jó emlékezni, amiről szívesen beszélek és amit biztosan újra fogok még nézni.
87 Az aszfalt királyai (2019)
akció | dráma | életrajzi | sportfilm
Caroll Shelby és Ken Miles, az autóversenyzés királyai együtt küzdenek meg egy vállalati beavatkozással, a fizika örök törvényeivel és saját belső démonjaikkal, hogy a... több»
Szereplők: Christian Bale, Matt Damon, Jon Bernthal, Josh Lucas, Caitriona Balfe
