A legjobb dráma, amit valaha filmre vittek

2018.01.11 15:27 Artemisia Olvasottság: <100x

3

Kissé vontatottan indul, de aztán felejthetetlen dráma kerekedik belőle. Gyönyörű, megható, történet szélsőséges, emberi érzésekről, szenvedélyről, haragról, bosszúvágyról. A spirális történet vezetés brilliáns, mesteri ahogyan 13 év távlatából fokozatosan felszínre jönnek a régi érzések, az elfojtott indulatok, a sötét titkok, amelyek még ennyi év elteltével is béklyóban tartják a szereplőket. Nemcsak egyszerűen elővesznek egy régi ügyet, nemcsak egyszerűen felelevenítik a múltat, hiszen valójában még egyikükben sem zárultak le a történtek,ahogy megkaparjuk a nyugodt felszínt feltárulnak a robbanni kész érzelmek.

Zseniális az információ adagolás,drámaian összekapcsolja a múltat a jelennel. Felkavaró ráeszmélni, hogy miért kísérti annyira Ray lelkét ez a gyilkosság, ám a tragédia valódi arcát csak Jess ismeri, hiszen ő nem azon, illetve nemcsak azon a gyötrelmen megy át amit elsőre gondolnák, benne egészen másfájta küzdelem zajlik, egészen más érzések hadakoznak benne. A végkifejlet letaglózó, az egész filmet más megvilágításba helyezi, hiszen a film igazi értelme nem a tettes elfogása volt, hanem az,hogy a szereplők egyszer s mindenkorra leszámolhassanak az őket 13 éve gyötrő démonaikkal, különösen Jess-nek kell elengedni a fájdalommal vegyes bosszúvágyát és meghozni a végső döntést, mellyel örökre lezárhatja a múltat önmaga és Ray számára is, aki 13 év után elöször lélegezhet fel Jess-nek köszönhetően. A színészi alakítások felülmúlhatatlanok, Julia Roberts játéka bámulatos, emberfeletti érzékkel adta vissza a szenvedő, bosszúszomjas, önvádoló, tépelődő, összetört anyát, akit csak a bosszú tart életben.

Csodálatos, érzelmileg túlfűtött,mégsem giccses dráma, talán a legjobb dráma amit valaha filmre vittek.