2020.05.11 13:37 Artemisia Olvasottság: 304x
4

Méltó folytatás

Továbbra is varázslatosnak tartom a Táncoló talpak világát. A jeges antarktiszi táj gyönyörűen van animálva, a pingvinek és fókák megjelenése is szép és élethű. Visszatér Topi, sőt most már a kicsi fiókáját, Eriket is megismerhetjük, és néhány érdekes, új karakter is bejön a történetbe, pl. Svenn, Krill.

A történet struktúrája hasonló az első részéhez, ismét 2 fő bonyodalmat mutat be 2 szálon – egy mikro- és makroszálon –, amik a történet végén majd keresztezik egymást. Az első rész folyamán ez Topi konfliktusa volt a kolóniával, akik kiközösítették, illetve volt egy nagyobb probléma, hogy a halállomány csökkenése miatt a pingvinek éheztek. Most pedig mikroszálként Topi és Erik apa-fia konfliktusa van terítéken. Erik nem tud táncolni, megveti a táncolást, és úgy érzi, nincs miért felnéznie Topira. Véleményem szerint a rajzfilm remekel a kis fióka lélekrajzában.

Méltó folytatás

A nagyobb bonyodalmat pedig az szolgáltatja, hogy a kolónia csaknem teljes létszámában csapdába esik egy jégomlás során. És ismét Topira vár a nagy feladat, hogy tegyen valamit. Az Antarktisz legtekintélyesebb lakóitól, a hatalmas elefántfókáktól kér segítséget. Igazán megható, ahogy Topi vezénylésével az állatok összefognak, hogy megmentsék a pingvineket. És ironikus módon megint csak a szteppelés jelenti a megoldást. Erik, látva Topi erőfeszítéseit, elkezd nyitni az apja felé. Szép befejezés.

Bár az első részben valamennyivel nagyobb a tét, mégis méltó folytatása Oscar-díjas elődjének. Szintén van egy fontos környezetvédelmi üzenete is, ezúttal a globális felmelegedés hatására hívja fel a figyelmet.

animáció | családi | kaland | musical | vígjáték

Bár a legtöbb pingvin remek hangi adottságokkal rendelkezik, Topi nem tartozik közéjük, az ő erőssége ugyanis nem más, mint a tánc. Topi mára büszke családapa, aki... több»

4