Halálos játszadozás kettős csavarral

2020.08.01 22:05 Filmbarbár Olvasottság: <100x

1

Meglehetősen vegyes érzelmekkel álltam fel a képernyő elől, miután megnéztem ezt a filmet. Szeretem a pszichothrillereket, főleg, ha jó színészek játszanak bennük. Ebben az esetben viszont számomra valami hiányzott, talán a kicsit pörgősebb cselekmény. A film első fele kifejezetten vontatott, helyenként az érdektelenség határát súrolja. Az alkotók érezhetően jelentős súlyt helyeztek a főszereplők bemutatására, illetve a közöttük lévő bonyolult viszonyok ecsetelésére, ám érzésem szerint túl vékony volt a fő cselekményszál ahhoz, hogy egy egy és háromnegyed órás alkotást rá lehessen húzni. Igaz, itt nem is annyira a konkrét cselekmény volt a lényeg, hanem a miliő ábrázolása, valamint a szereplők jellemének és a bizarr helyzeteknek a felsorakoztatása.

A döcögős első rész felvázolja az alapszituációt: egy fiatal pár unalmában bizarr játékokkal szórakoztatja önmagát és baráti társaságát, a feleség vagyonának köszönhetően. Ebbe a környezetbe kerül bele Lisa Schindler, a házaló ügynök, aki fokozatosan rátelepszik a fiatal párra, okkultizmussal a bűvkörébe vonja őket. Számomra a történet egyik gyenge pontja éppen az, hogy a fiatal pár befogad egy teljesen idegen embert. Szerintem kevéssé hihető, hogy egy fiatal pár pont arra vágyjon, hogy egy középkorú nő velük éljen.

Közben persze zajlanak a játszadozások, amelyekbe rendszerint másokat is bevonnak, többek között Normant, a zöldségesbeli kifutófiút. A nézőt bizonytalanságban tartja a történet, hiszen gyakran csak egy-egy jelenet utolsó pillanatában derül ki, hogy Normant valamelyik fél felhasználta egy csíny elkövetésére, és az elsőre vérfagyasztónak tűnő helyzet hatalmas nevetésben oldódik fel. Az egyik alkalommal azonban Paul, a férj agyonlövi Normant, s a fiatalok kénytelenek eltüntetni a holttestet. A problémák azonban csak most kezdődnek, ugyanis Jennifer, a feleség egyre rémisztőbb jelenségekkel szembesül, mintha Norman tért volna vissza, hogy bosszút álljon. A film itt kezd egy kicsit izgalmasabbá válni, csakhogy addigra vélhetően már jó néhány nézőt elveszített.

A történet hangulata egyre sötétebb és nyomasztóbb lesz, s amíg korábban némi humor még oldotta a feszültséget, a szereplők egyre érezhetőbben sodródnak a tragikus végkifejlet felé. A film klausztrofób hangulatát csak tovább fokozza az a tény, hogy a cselekmény nagy része zárt terekben játszódik, és a gótikus horror elemei is feltűnnek, pl. amikor Jennifer gyertyatartóval a kezében járkál a házban. Összességében viszont mégsem kerekedik ki egy igazán ütős sztori, a mai néző számára már talán kicsit avíttasnak tűnhet ez a film.

A jellemek annak ellenére is némileg súlytalannak tűnnek, hogy a történet zöme éppen a jellemekről és a hol ártatlan, hol nagyon is súlyos játszadozásokról szól. Valamilyen oknál fogva mintha hiányozna az igazi mélység ebből a filmből, ráadásul az első fele szinte élvezhetetlenül lassú. Lehetne mondani, hogy az alkotók alaposan fel akarták tárni a hátteret, csak éppen semmi sem lehet mentség arra, hogy kb. háromnegyed óra telik el a majdnem semmivel. Számomra az is kiábrándító volt, hogy gyakorlatilag egy Gázláng-parafrázist láthattam, amely kettős csavarral próbálja meglepni a nézőt, de a végeredmény csak egy "ki ver át kit" jellegű történet lett. A színészek játékára nem lehet nagy panasz, viszont gyakorlatilag annyira kevés a tényleges cselekmény a filmben, hogy a színészeken és az általuk játszott figurákon múlik, hogy nézhető lesz-e a végeredmény.

Úgy érzem, hogy ha a sztori első felébe is legalább annyi izgalmat tudtak volna belepakolni, mint amennyi a másodikban volt, akkor egy egészen szórakoztató mozi kerekedhetett volna ki belőle. Így viszont csak egy közepes produkció született, amelyet ráadásul majdnem agyonvág az unalmas első szakasz. Néhány jó jelenetnek ugyan szemtanúja lehet a néző, és még akár a film befejezése is megdöbbentőnek minősülhet, viszont mindez édeskevés ahhoz, hogy maradandó élményként tartsam számon ezt a művet.