2017.08.02 11:23 MMcFly2015 Olvasottság: <100x
0

Szív, humor, táj, karakterek

Nagyon felfigyeltem erre a filmre, mert többen is áradoztak róla, és alapból vevő vagyok az Új-Zélandon készült filmekre – sőt, lassan mindenre, ami egy kicsit is elrugaszkodik az amerikai filmgyártás sablonjaitól.

Manapság, ha valaki meghallja a „vígjáték” szót, sokaknak rögtön a Másnaposok vagy az Amerikai pite típusú filmek jutnak eszébe. Pedig van egy másik véglet is, amit érdemes megismerni – jelen esetben pont ilyen a Vademberek hajszája. Aki nyitott a lassabb tempójú, karakterközpontú történetekre, annak szerintem kizárt, hogy ne értékelné ezt a filmet.

Szív, humor, táj, karakterek

A két főszereplő – a magának való öreg és a kissé zűrös városi kis srác – tökéletesen kiegészítik egymást. A gyerek karaktere annyira jól van megírva, és olyan természetesen hozza a szerepét, hogy szinte minden megmozdulása mosolyt csal az ember arcára – és akkor még nem is beszéltem a zseniális dumáiról.

Mindenképp érdemes HD-minőségben nézni a filmet, mert Új-Zéland egyszerűen gyönyörű. A fentről vett kameramozgások, a természet közelsége, és a képeket kísérő zenei aláfestés csak tovább fokozzák a film varázsát. Tényleg le a kalappal!

A film végig szórakoztató, mégis drámai – a karakterfejlődés Sam Neill és a srác között kézzel tapintható, egymásból hozzák ki a legjobbat. Talán az egyetlen dolog, ami nálam rontott az összképen, azok a mellékszereplők: a gyámügyes nő, a társa, vagy például a bokornak öltözött flúgos fickó nekem túl idétlenek voltak ehhez a világához.

Ennek ellenére teljesen megértem a sok pozitív visszajelzést – a film tele van szívvel, bájjal, és igazán kellemes időtöltés. Utoljára talán a St. Vincent fogott meg ennyire, ami szintén hasonló, páros dinamikára épülő történetet mesélt el Bill Murray főszereplésével.

dráma | kaland | vígjáték

Ricky, a dacos városi kölyök új nevelőszülőkhöz kerül, Új-Zéland vadregényes tájaira. A kezelhetetlen srác a kissé furcsa, de szeretetteljes Bella néni és új kutyája,... több»

0