Annak ellenére, hogy a Halálos fegyver 3. tökéletes lezárása lett volna a szériának, 1998-ban végül mégis jött a 4. rész, mely egyelőre úgy tűnik, hogy egyben az utolsó is. Persze, az utóbbi időben egyre többször felröppen a hír egy esetleges 5. rész kapcsán, de én bízom benne, hogy nem fog megvalósulni. A Halálos fegyver 4 egészén érezni ugyanis, hogy az alkotók ténylegesen le akarták zárni Riggs és Murtaugh kalandjait, mégpedig úgy, hogy egy újabb folytatás fölöslegesnek hasson.
A két zsaru még mindig az utcákat rója, azonban utolsó kalandjuk során talán a legbrutálisabb gazemberrel kell szembenézniük a Jet Li által alakított Wah Sing Ku személyében. Igen, a mozi az ekkor felkapott ázsiai hullámot lovagolja meg, de ez jól áll neki, hiszen ismét sikerült frissíteni a szérián, mindemellett Li tényleg karizmatikus a rosszfiú szerepében, annak ellenére, hogy alig szólal meg. Tettei viszont elég beszédesek.
Közeledvén a 2000-es évekhez maguk az akciók is nagyobb szabásúak, nem mellesleg itt a legbrutálisabbak. Elhelyezésük tökéletes, kellően dinamikusak, valamint gyakran a humort sem mellőzik. Elég csak a nyitányra gondolnunk, mely az előző részhez hasonlóan elborult. A finálé ellenben kőkemény és nyers, talán a legtökösebb a szériában. Nem mellesleg ritka olyat látni akciófilmben, hogy a főgonosz legyőzéséhez nem elég egy ember. Itt bizony Riggs és Murtaugh kar-karöltve tudja csak elpicsázni Wah-t, miközben kis híján ők is otthagyják a fogukat.
Maga a finálé egyébként is gyönyörűen összegzi számunkra az eddigieket: hőseink együtt tudnak minden rosszat legyűrni. Folt a zsákját elven találtak egymásra, azóta pedig elválaszthatatlanok. Mikor Murtaugh megmenti a fuldokló Riggst, az a széria érzelmi csúcspontjainak egyike. Ehhez nagyban hozzáad a Kamen–Clapton–Sanborn trió zenéje is. Sanborn szaxofonjának kezdeti szívszaggató hangja olyan, mint Murtaugh elkeseredett zokogása, hogy hová tűnt a társa, majd becsatlakozik a gitár, Riggs Rogernek hála megmenekül, hőseink újra együtt lehetnek.
Az utolsó 15 perc pedig tényleg könnyfakasztó tud lenni. Végre Riggs is megtalálta a teljes boldogságot, apa lesz, Murtaugh pedig nagyapa. Sőt, Leo is feltárja múltja egy szeletét, és a maga módján mondja el, hogy milyen fontos is a barátság, a család. Pesci Arany Málna jelölése érthetetlen számomra. Ahogy előadja a monológot, ott az emberben megszakad valami. Közben azt látni, hogy Riggs tényleg elszégyelli magát, képtelen Leo szemébe nézni. A színészi alakítások tehát most is a csúcson vannak.
Az utolsó részt sok kritika éri, de lényegében szerintem egy nagy baja van: néha túlzottan sok benne a poén. Itt már gyakoribb, hogy a karakterek egymás ellen üvöltöznek (lásd a nevetőgázos jelenetet), valamint a humor egy része oda nem illő (Riggs és Lorna esküvője), ez pedig kibillentheti a nézőt, pláne a brutális akciójelenetek után. A poénok java azonban így is üt. Butters melegnek nézése, vagy összebarátkozása Leóval fergeteges, de néha a szimpla beszólások is kegyetlenek (Zakó és nyakkendő van rajtam! Mi volnék? Könyvelő egy utcai gangben?).
Richard Donner egy olyan szériát hozott tető alá, melynek minőségbeli egysége ritka a filmtörténelemben. Megható látni és érezni az epizódokon, hogy nemcsak a filmbeli karakterek, de maguk a stábtagok is egy nagy családdá kovácsolódtak össze, akik számára feltehetően örök élmény lesz, hogy részesei lehettek ennek a nagy egésznek. A film pedig nemcsak egy klasszikus franchise-t zárt le, hanem egy korszakot is. A '90-es évek végére a klasszikus akciófilmek már hattyúdalukat hallatták. A Halálos fegyver 4 pedig 1998-ban lényegében lezárta ezt a korszakot.
86 Halálos fegyver 4 (1998)
Riggs (Mel Gibson), Murtaugh (Danny Glover) és Cole (Rene Russo) nyomozók visszatérnek, de természetesen nem maradhat el örök segítőjük, a kotnyeles Leo Getz (Joe Pesci) sem.... több»
