A párizsi Notre Dame máig az egyik legnehezebben emészthető regény, annyi súlyos és sötét témát tárgyal egyszerre; cigányság, gyermekgyilkosság, torzszülöttség, népirtás, korrupció, elfojtott szexuális utalások, vallási fanatizmus. Sok minden elmondható a francia romantika e jelképéről, de az nem, hogy ideális rajzfilm alapanyag lenne gyermekek számára. Viszont azt is tudjuk, hogy a Disney gyakorlatilag bármiből képes varázslatos gyerekmesét kreálni. A Notre Dame-i toronyőrön mégis rajta maradt a forrásából származó sötét, gonoszsággal átitatott hangulat; vagyis elmondható, hogy ez a legkevésbé gyerekbarát Disney-mese.
Szembetűnő jellemzője a felemás hangulata. A felkavaró témát musical betétekkel és alapvetően gyenge humorral próbálja tompítani, és fogyaszthatóbbá tenni a végeredményt. Azonban ezen próbálkozások rendre kudarcba fulladnak, a dalok többnyire unalmasak és érdektelenek, nem adnak hozzá semmit az éppen taglalt témákhoz, mindössze megakasztják és lelassítják a cselekményt. A humort a 3 életre kelt vízköpő, illetve Esmeralda és Phoebus kezdeti, szerelmetes élcelődése hivatott szolgáltatni.
Az előbbiekről elmondható, hogy a szokásos, kötelezően vicceskedő karaktereket hozzák mondanivalójuk tekintetében, külső megjelenésüket tekintve pedig inkább bizarr és félelemkeltő, hogy a zord külsejű, csak deréktól felfelé kifaragott mellszobrok időnként megelevenednek. Az utóbbiak első jelenetei pedig anakronisztikus hatást keltenek.
Frollo borzasztó antagonista, igazából érthetetlen, hogy ilyen formában hogy kerülhetett be a rajzfilmbe. Hideg vérrel gyilkol nőket, gyerekeket, családokat, nyíltan rasszista, vallási képmutató. Persze a felnőtteknek szóló változatokban ez vállalható, de a kisebb gyerekeknek garantáltan rémálmai lesznek tőle, különösen a Tűzbálvány (Hellfire) című dal után. Ez a dal felnőtt fejjel is hátborzongató. És bár "elemelték" főesperesi pozíciójából, a karaktere így is rossz fényt vet a kereszténységre, nem sikerült visszaadni Hugo valláskritikájának lényegét.
Karakterábrázolás terén viszont bejöttek a Disney számításai, és Esmeralda, Phoebus és Quasimodo személyében igazán maradandó értékeket teremtettek (pontosabban emeltek át Victor Hugo-tól), és külön ki kell emelni, hogy úgy adják vissza Quasimodo eredeti külsejét, hogy közben nem ijesztő vagy ellenszenves a karakter. A történet végére pedig összehoztak egy többé-kevésbé Disney szájízű végjátékot, ahol a 3 hősnek köszönhetőn, Párizs lakóival összefogva a jó totális győzelmet arat a rossz felett, a szerelmesek összejönnek, a kirekesztett Quasimodót pedig hősként ünneplik. De ez a jelenetsor is több gyerekellenes elemet tartalmaz (Esmeralda máglyáját meggyújtják, Frollo tűzben leli halálát).
Összegezve: A Notre Dame-i toronyőr nem rossz alkotás, értékeket képvisel, és kulturális ismeretanyagot is hordoz, csak épp célközönséget tévesztett.
83 A Notre Dame-i toronyőr (1996)
animáció | családi | dráma | musical | romantikus
Quasimodo, a Notre Dame katedrális jólelkű toronyőre magányosan éli napjait. Csak a vízköpőkkel tud társalogni, mert gonosz nevelőapja, Frollo megtiltotta neki, hogy valaha... több»
Szereplők: Demi Moore, Kevin Kline, Tom Hulce, Jason Alexander, Jim Cummings
