Szeretem a 80-as évek horrorfilmes felhozatalát, hisz ezen művek mindig képesek egyfajta nosztalgikus hatást elérni nálam. Persze azt soha nem állítanám, hogy az eme időszakban készített filmek egytől-egyig mind kiváló vagy jó alkotások, merthogy bőven akad itt is gyenge vagy kimondottan rossz produkció, de azt nem tagadhatom, hogy számomra még a gyengébb próbálkozásoknak is van egyfajta bája. Nos, jelen filmünkkel is ez a helyzet, merthogy A rémület ivadékai című olasz-NSZK sci-fi horrort egy percre sem tudnám a jobb, de még az átlagos filmek közé sem sorolni, hisz szinte tobzódik az agyamentebbnél agyamentebb hibákban, de ettől függetlenül mégis képes volt valamilyen szinten szórakoztatni.
A 80-as évek olasz horrorfilmjei számomra egy külön réteget képviselnek, hisz valahol eme alkotások voltak az elsők fiatalkoromban, amiknek még a hangalámondásos változataival találkoztam (ehhez azért hozzáteszem, hogy ma már egyfajta kihívás egy alábeszélős filmet végignézni); szerencsére azért ma már legalább felirattal fellelhetők.
A 80-as évek olasz filmgyártása kimondottan sokszor érzett késztetést, hogy egy ismert és sikeres filmnek elkészítse a saját verzióját. Spielberg 75-ös Cápájának, Cameron 84-es Terminátorának, vagy éppen Ridley Scott örök klasszikusának számító, 79-es Alienjének mind megcsinálták a saját, olasz változatát. Persze ezen alkotásokat egy pillanatra sem lehet egy lapon említeni a fentebb megemlített klasszikusokkal. A rémület ivadékai az olasz válasz volt a Ridley Scott fémjelezte Alienre, bár azért ez csak részben igaz.
A film történetvezetését két részre lehet bontani. Míg az első fele egy sci-fi horror műfajú film benyomását kelti, addig a második fele sokkal inkább egy akció-kalandfilmre utal. Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy melyik fele képes kielégítőbben szórakoztatni a nézőt, hisz mindkettőben találhatók hatalmas logikai bakik. Talán, mikor a története teljesen átalakul egyfajta akció-kalandfilmmé, egy fokkal jobb lesz, hisz itt már egy pillanatra sem érződik, hogy komolyan lehetne venni az alkotást. A film lezárása pedig már szinte paródiába csap át, pedig bizonyára egyáltalán nem ez volt a készítők szándéka.
A színészi alakításokról nagyon nem is érdemes beszélni, hisz szinte egytől-egyig igencsak gyengén szerepelnek. Mégis számomra nem ez volt az a tényező, ami döntő szempontból a gyengébb filmes felhozatal közé lökte eme alkotást, hanem az elképesztően ostoba története. A film technikai kivitelezése inkább megmosolyogtató, bár azért azt hozzáteszem, hogy nem spóroltak egyes jeleneteknél a vér megjelenítésével.
Összegezve: tipikusan egy olyan film lett A rémület ivadékai, ami mára már teljes mértékben képes lenne kimaxolni a trash műfajt, de annak idején, amikor készült, igenis komolyan akarta vetetni magát a nézőivel. Ezért inkább úgy fogalmazok, hogy egy olyan film lett, amit anno a videotékák legalsó polcairól lehetett előásni.
51 A rémület ivadékai (1980)
Egy volt űrhajós segít a kormány ügynökéknek és egy nyomozónak felkutatni egy rejtélyes földönkívüli tevékenységet.
Szereplők: Siegfried Rauch, Carlo De Mejo, Ian McCulloch, Louise Marleau, Marino Masé
