2021.10.08 15:34 Képkockák Olvasottság: <100x
1

Nincs még egy olyan kifejezés, ami olyan kártékony lenne, mint a...

Művészet. Milyen egyszerű szó, és mégis mindenki másra gondol, mikor meghallja. Egy fülledt nyári estén alvás helyett néztem meg először ezt a filmet. Miután vége lett, azért nem tudtam aludni, mert annyira a hatalmába kerített. Egy tökéletesnek tűnő film, amely nemcsak egy dobosról, egy nagyravágyó fiúról szól, hanem a művészről, aki halhatatlanná akar válni az alkotása révén.

A történetet és a képi világot nem győzném dicsérni, annyira tökéletes és kellemes a szemnek minden pillanatban. Azonban fontos kiemelni, milyen érzelmek járják át az embert egy ilyen alkotás során. Talán mindenki átéli azt, amit a főhős, Andrew (Miles Teller, akinek ez szerintem élete eddigi legjobb alakítása), mindenki szeretne elismert lenni, maradandót alkotni, valami olyat, ami az embereket rá emlékezteti. Egy igazán szép idézettel lehet jellemezni ezt a filmben: „Ez az egyetlen nyoma a mi földi utunknak.” (Életrevalók, 2011)

Nincs még egy olyan kifejezés, ami olyan kártékony lenne, mint a...

A művész, az alkotó nemcsak gyakorol, hanem szenved. Megszenved azért, hogy ő legyen a legjobb, ezen jár az esze, nem tud élni nélküle, a következő lépést tervezi fejben, és amíg el nem éri célját, hajthatatlan. Nagyon érdekes életszemléletet látunk a feltörekvő zenész szempontjából, és a film utolsó pillanataira megértjük a gonoszkodó, hajcsár Fletchert (JK Simmons), hogy mégis miért kínozza meg a zenészeit (nem szó szerint). JK Simmons számomra mindig Fletcher marad már, akárhol látom meg, a neve egyet jelent nekem a Whiplash-sel, talán nincs más ember, aki így tudta volna átadni ezt a karaktert.

Számomra a film legmarkánsabb jelenete az utolsó 10 perc, a nagy fordulópont dupla csavarral. Miután vége lett, szépen csendben hallgattam a stáblista alatti darabot, hogy feldolgozzam, amit épp átéltem. Bátran merem ajánlani azoknak is, akik nem szeretik kimondottan a jazz zenét, én sem vagyok nagy rajongója, de a filmben megjelenő darabokat még most, írás közben is hallgatom. Garantálom, nem fogod elunni magad a film közben, csak legyél nyitott, és engedd, hogy teljesen átjárjon az érzés, merd hangosan nézni a filmet, hogy minden apró zaj lélekig hasson! Magyarul talán még élvezetesebb a filmet nézni, hiszen teljesen bele tudod élni magad a jelenetekbe.

90 Whiplash  (2014)

dráma | zenés

Egy fiatal és tehetséges dobos felvételt nyer egy rendkívül színvonalas zeneakadémiára, ahol az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő professzor veszi a szárnyai alá. A tanár... több»

1