Az erőszakos történeteiről híres (vagy hírhedt) Lucio Fulci e filmjében sem hazudtolta meg magát, még ha jelen esetben aránylag visszafogottabban tobzódhat is a vér és a különböző belső szervek látványában a néző. Bár az Egy gyík a nő bőrébent leginkább giallóként szokás aposztrofálni, bizonyos kétségtelenül meglévő elemek ellenére is inkább tartható horrorisztikus megoldásokkal tarkított klasszikus kriminek/thrillernek. Itt nem annyira a gyilkosság(ok) elkövetésének minuciózus ábrázolása a fontos – sőt, a legtöbb erőszakos cselekményre a kamera látószögén kívül kerül sor –, hanem egyrészt a tettes személye, másrészt az ő motivációja, harmadrészt pedig a nyomozás folyamata.
Érdekes, hogy a cselekmény Nagy-Britanniában játszódik (ami esetleg felkeltheti a nézőkben az Edgar Wallace-krimik reminiszcenciáját, másrészt a brit társadalomnak adott fricskaként is értelmezhető a történet), ráadásul meglehetősen sok angolszász színész is fontos szerephez jutott a filmben. Fulci e munkája szervesen kapcsolódik az olasz filmművészet balos vonalához, amely nemcsak a művészfilmekben állt elő a súlyos társadalomkritikával, hanem a „könnyedebb” alkotásokban (pl. westernekben, giallókban) is.
A történet középpontjában egy, a felső tízezerhez tartozó család élete áll, amelynek tagjairól a film folyamán sorra derülnek ki a meglepő dolgok (megcsalás, leszbikus hajlamok stb.). A főszereplő, Carol Hammond (Florinda Bolkan) folyamatosan rémálmokkal küzd, s az egyik alkalommal azt álmodja, hogy megöli a szomszédban lakó, botrányos életű Julia Dürert (Anita Strindberg). Ám csodák csodájára a nőt tényleg elteszik láb alól, s minden bizonyíték Carol ellen szól. Nemcsak a rendőrség, hanem a család is nyomozást indít az ügyben, amely az idő előrehaladtával egyre bonyolultabbá válik.
A meglehetősen nyakatekert sztori látszólag számtalan fölösleges mellékszálat fon egybe, valójában azonban minden szereplőnek megvan a maga jelentősége, és a giallók többségétől eltérően még úgy is viszonylag realisztikus tud maradni, hogy egyébként rendkívül nagy szerepük van az álmoknak a történetben, illetve hogy a néző is egyfajta pszichedelikus LSD-tripen vesz részt. A film ügyesen játszik az álom és a valóság világának „átjárhatóságával”, illetve erős társadalomkritikát gyakorolva zseniálisan vegyíti össze a társadalmi elit és a drogos-hippi szubkultúra szereplőit. A cselekmény ritmusa helyenként belassul ugyan, és nem egy időhúzó jeleneten is végig kell rágnia magát a nézőnek, viszont ezért legalább részben kárpótol a lélektani elemzésre való törekvés.
A kissé szikár történetet a képi világ emeli picit magasabbra, a film legsikerültebb pillanatai szerintem éppen az „álomjelenetek”. A szereplőkről ugyan viszonylag keveset tudunk meg, azonban az egyes figurák a lehetőségekhez mérten aránylag reálisak, plasztikusak. A színészek egy része (Anita Strindberg, Jean Sorel, Jorge Rigaud) gyakori közreműködője volt a bűnügyi történeteknek, giallóknak, de a többi aktor is rutinosan hozza a rá kiosztott figurát. Kiemelendő a főszereplő, Florinda Bolkan, aki a történet nagy részében a néző rokonszenvét elnyerve játszik, azonban a film végi csavart illetően nem igazán tudja közvetíteni azt a rendezői/forgatókönyvírói szándékot, hogy a néző egy nagy virtuális gyomrost kapjon, és megdöbbenéssel fogadja a főhősnő valódi szerepét a cselekményben.
Bevallom, én azért többet vártam ettől a filmtől, hiszen híres alkotásról beszélünk, de néhány jelenettől és ötlettől eltekintve szerintem eléggé enervált munkát kaptunk. Kár érte.
60 Egy gyík a nő bőrében (1971)
Carol (Florinda Bolkan) egy gazdag politikus lánya és Frank Hammond (Jean Sorel) felesége, aki alvásproblémái miatt pszichoanalízisre jár. Ott elmondja, hogy álmában megölte a... több»
Szereplők: Leo Genn, Florinda Bolkan, Jean Sorel, Stanley Baker, Anita Strindberg
