Jankovics Marcell Toldija sorozatformában végre teljes egészében elérhető. Ajánlom darálásra főleg azért, mert az összjátékideje nem haladja meg a 80 percet. Ha összefüggő nagyfilmként nézem, ez Jankovics legpopulárisabb darabja. Ebből adódnak az előnyei és a hátrányai is.
Előnye, hogy a vizuális poénjai már az Előhangtól kezdve ülnek. Frissek, mintha nem telepedett volna rá az Alkotóra Az ember tragédiája háromórás animációs agymenésének nyomasztó öröksége, vagy mintha csak most alkotná meg a Magyar népmesék vagy a Mondák a magyar történelemből újabb epizódjait. Ez a két sorozat a mai napig működik a gyerekeknél, főleg a népmesék.
Hátránya, hogy a vizuális információk sokszor inkább illusztrációk a veretes szöveghez. Arany természeti képei irodalmi közegben érvényesülnek szájbarágás nékül. Hogy ne legyek igazságtalan, a Rákosmező megjelenítését pl. imádtam. De vannak más aranyos képek is, amelyek filmre kívánkoznak, ezeket JM maximálisan megérezte és exploitálta. Én régóta mondom, hogy Arany már akkor némafilmben gondolkodott, amikor a médium még nem is létezett. E törekvéseit leginkább a balladáiban érhetjük tetten:
"Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke leány, barna."
Gyönyörű paralell-asszociációs montázs, Ejzenstejn ejakulálna.
Ha viszont paraszti kellékekről, lószerszámokról, királyi udvari bizbaszokról, vagy csak lábjegyzetben magyarázandó ósdiságokról van szó, olyankor meg kell állítani a vetítést, hogy megmagyarázzuk, mi mire vonatkozik. Csakhogy ez kizökkenti a nézőt.
Szerintem egyéni ízlés kérdése, hogy a 2010 után uralkodó animációs trendeket számon kérjük-e egy divatos kifejezéssel élve "visionary directoron". Én nem érzem úgy, hogy Jankovicsnak a feltétlenül szükségesnél többször alkalmaznia kéne őket, de ha mégis, akkor erősen. A japán anime befejezetlennek ható áttűnéses technikája az ő évtizedek óta állandósult kifejezőeszköze. (Az ember tragédiájánál hozták ezt föl kritikaként, én azt mondom, jogtalanul.) A 3D ellenben idegenül hat a jankovicsos közegben, viszont a toportyános és a bikás jelenetnél lenyűgöző hatáselemként funkcionálhatott volna, ha ő és az animátorai be merték volna vállalni.
Ralph Bakshi modernizált rotoszkóp-technikája is időnként visszaköszön. A magam részéről nem bánom, de úgy érzem, ezek a kockák már Jankovicstól függetlenül kerülhettek bele a műbe, mivel érződik rajtuk a kompjútergeneráltság. Azonban a főhőst kísérő fehérlófiás nap- és csillagszimbolika következetes - viszont ezt is el kell magyarázni.
Kettő dolgot mellőztem volna. Az egyik Arany János mindent megmagyarázó szellemalakja, mert kvázi Disney-s animációs alakként egyszerűen nem lett jól megrajzolva. Főleg a tekintete üres, onnantól pedig bukta van. Ő olyan esetekben jó, amikor a jankovicsos fluid alakváltó technológia szellemében jelenik meg (ágyfüggönyként, füstbe olvadó Kapanyányimonyókként).
A másik a szöveghűség. Sajnos ez utóbbi feltétel volt a támogatás elnyeréséhez. Innen látszik, hogy már nem a carolcos Vajna uralja a hazai játékfilmes terepet, ami annak ellenére tragédia, hogy utólag is megb*szhassa a pokolban a vadkapitalista k*rvaanyját. De mentsük a menthetőt: Széles Tamás narrációja valami hatalmas! Az anyát kivéve mindegyik figurának annyira zseniális, egyedi hangot kölcsönzött, hogy felismerhetetlen, melyik Széles igazi hangja.
Ide kívánkozik még egy hátrány: nincs érdemleges női szereplő. (A továbbiakban lehetne, de sajnos Jankovics rendezésével már nem lesz.) Tudom, Arany így írta meg, de Toldiné nőiesen búgó férfihangjánál sajnos garantált a röhögés. Ha alkalmazunk egy énekesnőt a főcímekhez, akkor miért nem veszünk fel egy jó női narrátorhangot a két dramaturgiailag fontos női karakterhez?
Összességében ajánlom, mert Qrvára szórakoztató, mert Skywalker Mikiből Toldi Miklóst csinált, az anya és a vén szolga keresztezéséből Bence van Toldinét vagymit.
