Ha valaki igazán megosztó filmet szeretne látni, akkor Az érzékek birodalma e célra tökéletesen megfelelő. Annak idején, mintegy négy évtizede, hatalmas felháborodás fogadta az elkészült alkotást, még pornográfia vádjával is illették, a női főszereplőnek pedig gyakorlatilag derékba tört a karrierje. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a filmben néhány hardcore szexjelenet is látható, ami sokkolhatta a nézőket (vagy visszatetszést kelthetett bennünk) akkor, amikor a kvázi pornográfia még annyira sem volt elfogadott a szélesebb társadalmi körökben, mint ma, és egyébként Japánban hivatalosan ma sem engedélyezett a cenzúrázatlan pornófilmek készítése. Az érzékek birodalma persze nem pornófilm, de a belőle áradó tömény és nyílt szexualitás okán kicsit több, mint egy erotikus dráma.
A film maga nem más, mint egy mind őrültebb szenvedély fokozatos kibomlásának ábrázolása, egy korlátok nélküli és pusztító kapcsolat bemutatása. Isida Kicsizo, egy bordélyház tulajdonosa beleszeret egy gésába, Abe Szadába, aki miatt otthagyja a családját is. A nőről azonban kiderül, hogy szexuálisan kielégíthetetlen, amit a férfi egyre nehezebben visel el. Habár a férfi is hatalmas szexuális étvággyal rendelkezik, és a nővel együtt töltött ideje gyakorlatilag csak a közösülésről szól, egy idő után vissza akar térni a feleségéhez. Abe Szada halálosan megfenyegeti őt, ezt követően pedig mind erőszakosabbá válik a kapcsolatuk. A „hagyományos” szeretkezés már nem elégíti ki őket, ezért egyre szélsőségesebb módszerekkel törekszenek a kielégülésre, ami végül tragédiához vezet. A nő megfojtja Isidát, a péniszét pedig levágja. Itt persze felmerülhet az a lehetőség is, hogy a testileg és lelkileg is felőrölt férfi ily módon valójában az öngyilkosságba menekül, hiszen a családjához nem mehet vissza, Abe pedig sakkban tartja őt, vagyis nincs más menekülési lehetősége. Persze a maga módján mindkét ember beteg lelkű, ami egy ideig „tökéletes” párossá teszi őket, végül azonban ez az út a romlásba visz.
Azon lehet vitatkozni, hogy a szexualitás ennyire nyílt ábrázolása mennyire felháborító az egyes nézők számára, az viszont kétségtelen, hogy jelen esetben öncélúság még a fullasztóan túlzásba vitt szexjelenetek ellenére sem figyelhető meg. A film egyik fő kérdése éppen az, hogy ki/mi tekinthető normálisnak, hiszen a főszereplők szemszögéből a vágyaik gátlástalan, másokat akár meg is botránkoztató kiélése válik normatívvá. És persze érdekes lehet az is, hogy a történet a szexualitást, az örömszerzést hogyan kapcsolja össze az erőszakkal és a halállal. A két főszereplő beszűkülő világát leginkább az operatőri munka tudja hangsúlyozni, ugyanis a cselekmény jelentős része kicsiny szobákban játszódik, és bár fel-felbukkannak epizódfigurák, érezhetővé válik a főszereplőknek a társadalomból való szinte teljes és önkéntes kirekesztődése.
Az érzékek birodalma nem könnyű film (már csak azért sem, mert a hagyományos történetmondásra szinte teljesen fittyet hányva - jóllehet időrendi sorrendben - mutatja be az eseményeket), és még nem is feltétlenül mondanám remekműnek, mindazonáltal sajátos utazásra hívja a nézőt egy meglehetősen bizarr világba.
77 Az érzékek birodalma (1976)
Egy nő története, akinek urával való szenvedélyes, durva kapcsolata végül erőszakos véget ér. több»
Szereplők: Tatsuya Fuji, Eiko Matsuda, Aoi Nakajima, Yasuko Matsui, Meika Seri
