2021.11.30 19:56 Filmbarbár Olvasottság: 138x
6

Prostitúció, aberráltság, gyilkosság, paranoia - a '70-es évekbeli New York mocskos oldala

Alan J. Pakula a Klute című filmjében ismét az egyik kedvenc témáját, a konspirációk és az emberi játszmák kereszttüzébe került kisemberek vesszőfutását vette górcső alá. Az 1970-es évek egyik jellemző amerikai filmes "műfajának", a paranoiathrillernek egy rendkívül sötét hangvételű darabját alkotta meg e munkájával, amely a korabeli New York (illetve az "amerikai álom") csillogása mögött meghúzódó mocsokról rántja le a leplet.

A látszólag egyszerű történet egy férfi eltűnésével indul, akiről kiderül, hogy mocskos leveleket küldözgetett egy prostinak, s a cége kerestetni kezdi őt. A feladatot John Klute (Donald Sutherland), a mogorvának, visszahúzódónak, kimértnek tűnő magándetektív vállalja magára, akit a nyomok egy másik prostihoz, Bree Danielshez (Jane Fonda) vezetnek. Kettejük között fokozatosan furcsa kapcsolat alakul ki, s közben arra is fény derül, hogy az ügy jóval bonyolultabb annál, mint amilyennek elsőre tűnt. Miközben a cselekmény egyik szálát a bűnügy kibogozása adja, a fő mondanivalót az emberi viszonyok és érzelmek kuszasága adja. A háttérben a New York-i élet legsötétebb mindennapjai zajlanak (a lepusztult házakban lepusztult emberek, drogosok, bűnözők, kurvák, stricik tengődnek egyik napról a másikra), és a film egyik legkeményebb - habár manapság már nem túl sok újdonsággal szolgáló - megállapítása éppen az, hogy a tisztes polgári életet élők gyakran mocskosabb titkokat takargatnak, mint az általuk megvetett "söpredék". A történetnek nagyjából a felénél már rájöhet a rutinos néző, hogy ki áll az események hátterében, és a film utolsó előtti nagyjelenetében egyértelműen fel is tárul az igazság a középosztálybeli emberek egy részének undorító titkairól. A látszólag példás életmód ugyanis egy agresszív, számító embert rejt el a nagyvilág elől, aki hazugságokra, gyilkosságokra is képes, csak hogy feddhetetlennek tűnhessen mások előtt. Mindez azonban az emberi kapcsolatok bonyolult hálója révén derül ki, Klute ugyanis az egyes embereket összekötő kapcsok segítségével jut olyan információmorzsákhoz, amelyek lépésről lépésre közelebb viszik a háttérben álló személy leleplezéséhez. Közben a nézők szemtanúi lehetnek például Klute és Bree se veled, se nélküled jellegű kapcsolata alakulásának, vagy Bree és a volt stricije (Roy Scheider) kapcsolatának, de az is láthatóvá válik, Bree hogyan hazudik gyakorlatilag mindenkinek, s hogy a történet végére hogyan próbál beilleszkedni a "normális" polgári életbe. A film harmadik "főszereplőjének" tekinthetjük a magnetofont, amely rendszeres szerepeltetése révén az alkotók hangsúlyossá teszik a magánszféra totális megszűnését, a másik ember mindennapjaiba, gondolataiba való beférkőzést, a lehallgatást, a paranoiát, a stabil emberi identitás széthullásának és szétzúzásának lehetőségét, az emberi kapcsolatok teljesen más síkra való helyeződését.

Prostitúció, aberráltság, gyilkosság, paranoia - a '70-es évekbeli New York mocskos oldala

Habár a Klute cselekménye egy (illetve több) bűntett felgöngyölítésén alapszik, a krimis jelleg viszonylag hamar elvész, és inkább lélektani drámának adja át a helyét. A meglehetősen lassan, botladozva kifejtett mondanivaló okán a film eléggé vontatottnak tűnik, szerintem kicsit sok az a majdnem két óra játékidő. Van ugyan potenciál a filmben (gyilkosságsorozat, a tisztes középosztályból kikerülő gyilkos motivációi, jelleme, a korabeli paranoia és mocsok mélyreható bemutatása stb.), de szerintem a túlságosan lassú tempó, a valódi akciók hiánya és az önmagukkal viaskodó főszereplők minuciózusan részletező bemutatása eléggé érdektelenné teszi a történetet. A film egyik elhibázott megoldásának tartom azt, hogy kevésbé érdekes figurákra próbálták ráépíteni a cselekményt az alkotók, és a néző elgondolkodhat pl. azon, hogy vajon számára mennyire izgalmas Bree folyamatos tépelődését nézni.

A színészi munkával nincs gond, Jane Fonda szinte érzésből hozza a látszólag erős és önálló, mégis érzékeny, bizonytalan és önmarcangoló nőt/prostit, Donald Sutherland pedig a rá jellemző stílusossággal alakítja a szófukar, távolságtartónak látszó, mégis szeretetre vágyó férfit. Kiemelendő Gordon Willis operatőri munkája, aki kellően nyomasztó és sötét (időnként szó szerint sötét) atmoszférát tudott teremteni a képeivel. Összességében véve a Klute meglehetősen pesszimista, kiábrándult körképet nyújt a jóléti Amerikáról, a látszólag beteljesült amerikai álom sötét oldaláról, a mindennapokba beférkőző mocsokról, prostitúcióról, aberráltságokról, gyilkosságokról, lehallgatásokról. Habár nem rossz film, számomra kissé erőtlennek hatott, a magam részéről hármas és négyes közötti pontszámot tudnék neki adni, a fentebb említett erősségek miatt felfelé kerekítek.

69 Klute  (1971)

krimi | misztikus | thriller

A Klute című film a szófukar, magányos magándetektív, John Klute egy esetét meséli el. A férfi egy gyilkossági ügy révén megismerkedik a csinos prostituálttal, Bree... több»

6