Jim és Tammy Faye Bakker élete és munkássága itthon csak keveseknek lehet ismerős, mint ahogy a teleevangelizációnak sincsenek hagyományai nálunk. A házaspár azonban az elsősorban Amerikában meghonosodott hittérítési forma, a televíziós és rádiós prédikáció úttörői voltak, botrányos bukásuk pedig alapjaiban változtatta meg a keresztény műsorszórásról alkotott képet. Történetüket már a botrány kirobbanását követő évben megfilmesítették, 2000-ben pedig egy dokumentumfilm is készült róluk, melynek adaptációja lett Michael Showalter filmje, Jessica Chastain és Andrew Garfield főszereplésével.
A film hűen követi végig Jim és Tammy életének állomásait, mégis több tud lenni száraz életrajznál. Egy szép és megindító emberi történet két különleges ember sorsáról; a hitről, aminek az életüket szentelték; a szerelmükről, ami ugyanúgy kezdődött, mint bárki másé, mégis érezhető, hogy a két fiatal milyen különlegesen éli meg; a házasságuk hullámvölgyeiről; a kezdeti szenvedélyről, amivel a munkájukhoz fogtak; megérdemelt felemelkedésükről; a mohóságról, ami a vesztüket okozta, és pontosan olyanná tette őket, ami ellen prédikáltak; végül pedig egy erős nőről, aki mindezt mosollyal az arcán csinálta végig. Tammy nézőpontján keresztül egy nagyon intim, bensőséges narrációt, vagy inkább egy egyéni szájízű önvallomást kapunk.
Michael Showalter hagyja, hogy karakterei önálló életre keljenek, a jól megírt karaktereket azonban a több mint zseniális színészi játékok fejlesztik magává a tökéletességgé.
A szerepért frissen Oscar-díjat begyűjtő Jessica Chastain egyértelműen ellopja a showt mindenki elől, hiszen leuralja a vásznat, ahányszor csak megjelenik. Nagyon kijárt már az Oscar a színésznőnek, hiszen tehetsége bámulatos, csak éppen nem mindig kapott lehetőséget arra, hogy igazán megcsillogtassa. Most azonban megtalálta azt a szerepet, amiben élete alakítását nyújthatta : egyszerűen átlényegül Tammy Faye szerepében, akár vastag sminkkel elmaszkírozva, megöregítve is minden mozdulatával, arcjátékával, testtartásával, hangszínével abszolút a szerepében marad, játszik és minden apró rezdülésével átad, közvetít valamit Tammy Faye-ből. Amit pedig Tammy Faye dalainak feléneklésével produkál, különösen a Glory Glory Hallelujah dal jelenete, az valami elképesztő.
Ugyanakkor nem nyújtott kisebb teljesítményt a Jim Bakkert alakító Andrew Garfield sem. Remek érzékkel adja át Jim Bakker hitét és életfilozófiáját, az ábrándos fiatalból naponta milliókat megszólító showbizniszt, dollármilliókat érő birodalmat felépítő férfit, prédikátorrá válását, akit karrierje csúcsán sokkal inkább showmanként és előadóművészként, mintsem evangéliumhirdetőként lehetett definiálni. Andrew Garfield játéka Jim személyiségének minden oldalát érzékenyen jeleníti meg.
Bár a főszereplő páros mellett minden mellékszereplő elhalványul, de érdemes említést tenni még Tammy saját hibáit feldolgozni képtelen és azokat a lányára kivetítő édesanyát alakító Cherry Jones nagyszerű alakításáról, valamint a Bakkerék ellenpólusát szemléltető Jerry Falwellt alakító Vincent D'Onofrio játékáról is.
Ugyan a film Tammy megváltást ígérő visszatérésével ér véget, és nem tér ki a Jim Bakkerről való válását követő fájdalmas és szomorú éveire, mindent egybevetve mégis ragadja mindazt, amire Jim és Tammy élete csak megtaníthat minket.
76 Tammy Faye szemei (2021)
dráma | életrajzi | történelmi
Tammy Faye Bakker az egész világot elbűvölte egykor. A televíziós lelkipásztor felemelkedésének és bukásának története ez, amely különös életutat tár fel. A Cukorláz és... több»
Szereplők: Jessica Chastain, Andrew Garfield, Vincent D'Onofrio, Cherry Jones, Jess Weixler
