Régóta tervezgettem eme film megtekintését, és az elmúlt napokban végre kerítettem rá időt is. Tulajdonképpen semmit sem tudtam erről a filmről, még azt sem, hogy elsősorban Ausztráliában forgatták (mondjuk, ha ezt tudtam volna, valószínűleg jóval hamarabb találtam volna időt a megtekintésére, merthogy kimondottan kedvelem az ausztrálok filmgyártását). Egy másik nagy meglepetés is ért a film elején, miszerint hogy az egyik főszereplő az a John Jarratt, akit kimondottan megkedveltem mint színészt. Szóval egészen sok olyan dolgot véltem felfedezni a film megtekintése előtt, ami arra biztatott, hogy talán egy igazi rejtett gyöngyszemre akadtam. Na de lássuk, hogy milyen is lett a Next of Kin című film.
Maga a története elég erőteljesen misztikusnak tűnik, de valahogy mégsem mondanám a filmre azt, hogy domináns lenne benne a misztikus vonal. Pedig tulajdonképpen szinte minden olyan aspektus megtalálható benne, amire fel lehetett volna húzni egy misztikus elemekkel operáló horrorfilmet, de jómagam, sokkal inkább nevezném ezt a filmet egyfajta pszichológiai thrillernek, mint egy misztikus horrornak. Tulajdonképpen a film történetével egyetlen nagyobb baj van, az pedig hogy túlontúl sokáig altatja a nézőjét, és csupán az utolsó 20 percére pörögnek fel az események, de akkor aztán kapunk szinte mindent. Tehát a film első egy órája, csupán a történet építésről szól, már-már vontatottnak is éreztem kissé mindezt, de gondoltam, nem gond, hisz mivel ausztrál filmről van szó, akkor addig is majd csodálhatom a már megszokott kiváló fényképezést. Nos, talán ez volt az első olyan ausztrál filmem, ahol nem éreztem annyira erőteljesnek a fényképezését, mint amit már megszokhattak tőlük. Sajnos a hangulatteremtése is igencsak furcsa, merthogy szinte semmi komolyabb támponttal nem szolgál a film az utolsó 20 percéig, csak valahogy mégis érzékelteti azt, hogy valami nagyon nincs itt rendben.
A karakterekkel is végig ugyanez volt az érzésem, és az őket alakító színészekkel is. Gondolom tudatosan altatta végig a rendező a nézőit, csakhogy még hatásosabb legyen az a többször emlegetett lezárása a filmnek. Amit viszont mindenképpen meg kell említeni, az a film zenei betétjei. Elképesztően jól passzoltak ehhez a történethez, ezért utána is néztem, hogy az a bizonyos Klaus Schulze zeneszerző ki is volt. Nos, nem kicsit lepődtem meg azon, hogy a film zeneszerzője tagja volt az 1967-ben alapult, német Tangerine Dream elektronikus zenei csapatának. Ennél a filmnél hatványozottan igaz az a fajta kijelentés, hogy a megfelelő zenei betétek alkalmazása kimondottan sokat tud dobni egy film megítélésén. Egy másik érdemleges dolog még a filmmel kapcsolatban, az a néhol kissé furcsa kamerabeállítások alkalmazása, ami szintén kissé különlegessé tette a filmet.
Összegezve: ha hasonlítanom kéne ezt a filmet bármely olyan filmhez, amihez volt már szerencsém, akkor talán egy kicsit az 1980-as Stanley Kubrick (1928-1999)-féle Ragyogás ugrana be, mondjuk azért azt a filmet klasszisokkal többre tartom, de azért ez az alkotás sem sikerült rosszul.
71 Next of Kin (1982)
Linda elkezdi olvasgatni édesanyja naplóját. Hamarosan azonban a naplóban leírt események újra megtörténnek a lánnyal is. több»
Szereplők: John Jarratt, Alex Scott, Jacki Kerin, Gerda Nicolson, Charles McCallum
