Az 1989-es Batman-film óta számtalan feldolgozásban láthattuk már a Sötét Lovagot, ami mind-mind más megközelítésből tekintett az álarcos igazságosztóra. Ezek a filmek hol jobbak voltak, hol egyenesen botrányosak. A Mindörökké Batman és a Batman és Robin voltak a mélypont, míg a karakter megváltása egyértelműen a Nolan-féle trilógia volt. Azonban nem csak Batman karaktere kellett ehhez, hanem a jó történet, és az ahhoz asszisztáló gonoszok is.
Mindig nagy Batman-rajongó voltam. Ezt a rajongást csak erősítette, hogy a különböző feldolgozások – gondolok itt felnőtt animációs filmekre és videojátékokra – megvillantották a karakter valódi mozgatórugóját, a belső démonok, félelmek elleni harcot. Batman nem egy gyerekeknek való karakter. Történetei során annyira kiforrott sötét személyiséggel ruházták fel, ami a felnőtteknek való igazán. Ezt a sort követi mostani kritikám alanya, a 2022-es Batman.
Bruce Wayne immáron két éve járja az utcákat éjjeli ragadozóként. Egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a város felső köreiből azzal a céllal, hogy lehúzza az álarcot a város mocskos és korrupt alapjairól, ami alól a Wayne család sem jelent kivételt.
A történetről részletesebben nem beszélnék, mert az előzetesek sem engedtek mélyebb bepillantást. Rettentő boldog voltam, hogy a trilógia nyitó részével nem egy eredettörténetet akartak nekünk elmesélni, számtalanszor látott jelenetekkel. Mindenki ismeri már a Wayne család meggyilkolását, láttuk már Bruce Wayne első ruháját és kiképzését. Matt Reeves egy bátor ötlettel ált elő. Eredeti történettel, egy érdekesen felépített gonosszal, egy amatőr Batmannel és kevés Bruce Wayne-nel.
A történet fókuszában Batman áll, az ő belső szenvedése. Bár a milliárdokat érő Wayne-hagyaték tulajdonosa, ő nem foglalkozik ezzel. Az öröksége az, amit a maszk mögött tesz, csak az álarc mögött önmaga. Amennyire kibontakozik Batmanként, annyira esetlen emberként. Nagyon tetszett, hogy végre valódi emberként is láttuk a karaktert. Nem a playboy, rongyrázó Bruce, aki a felszín alatt sokkal több, mint egy gazdag ficsúr, hanem egy megtört és kimerült ember. Olyan ember, aki a nappali félhomályban napszemüveget húz, mert bántja a szemét a fény.
Akinek fel kell vennie az előző este történteket, mert nem képes már emlékezni. Aki nem találja a megfelelő szavakat és kommunikációs készsége a nulla felé konvergál. Ami a legjobban megfogott, az a félelem ábrázolása. Batman tele van félelmekkel, amit kivetítve rettegést ébreszt ellenségeiben. Az egyetlen, aki nem fél tőle az Rébusz, a város vezetőit gyilkoló terrorista. Ő már leküzdötte a félelmeit és azokból táplálkozva, haraggal és bosszúval telve készül arra, hogy a várost felforgassa, azoknak adva azt, akik vele együtt elnyomottan és rettegve éltek korábban.
Végre Batman nyomozott is. Sokan nem tudják, hogy nem pusztán kiemelkedő harcművész, de a világ legnagyobb detektíve is. Nem véletlen, hogy az első képregényes megjelenése a Detective Comisc-ban volt, ebből lett a ma ismert DC Comics.
Batman karakteréhez sokat hozzátesz maga Gotham is. Mindig tudtuk, hogy a város a bűn melegágya, de ennyire közel soha nem merészkedtünk hozzá, még a Jokerben sem. Ebben a filmben megjárjuk a drogosoktól zsúfolt lebujokat, droglaborokat, a drogosok által elfoglalt Wayne család egykori kúriáját. Látjuk az utcákat lincselő bandákat, megemlítik a borzalmas árvaházakat is.
Végezetül megemlíteném a film egyik legelgondolkodtatóbb kérdését is. Az átélt borzalmakat mennyire befolyásolja egy ember társadalmi, vagy pénzügyi helyzete? A szülők elvesztése, az árvává válás nem akkora csapás, ha a gyermek hatalmas vagyont örököl? Ha egy társadalmai rangsorban magasan álló embert ér tragédia, az nem lehet számára annyira megrázó, mint egy periférián élő számára? Oly könnyen háborodunk fel, amikor egy hír felkap egy ismert embert ért tragédiát. Két hete halt meg Cristiano Ronaldo gyermeke és a cikkek alatti kommentek között nem egy olyan megjegyzés volt, ahol az emberek azt írták, hogy másnak is halt meg gyermeke, mégsem foglalkoznak vele az emberek.
Matt Reeves filmje eddig számomra az év filmje, amire megérte hosszan várakozni. Már most tűkön ülök, hogy lássam a folytatást.
