1988-ban egy bizonyos Anthony Hickox szeretett volna egy olyan horrorkomédiát készíteni, ami amiatt válik emlékezetessé, hogy rengeteg horrorisztikus karaktert vonultat fel. A film végül elkészült, bár egyes pletykák szerint a rá szánt összeg már azelőtt elfogyott, mielőtt befejezték a forgatást, így végül sok jelenetet nem sikerült elkészíteniük. Ettől függetlenül sokan kedvelték a filmet a már fentebb említett okok, illetve a könnyed humorvilága miatt, így megnyílt a rendező lehetősége arra, hogy 1991-ben elkezdhesse a második rész forgatását.
A második rész koncepciójának a legfontosabb alapja az volt, hogy újfent rengeteg horrorisztikus karaktert vonultasson fel, de mivel itt is számtalan jogi problémába ütközött, ezért a rendező, sok esetben inkább csak tisztelgett az olyan filmek előtt, mint az 1980-as Ragyogás, az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál, vagy az 1978-as Holtak hajnala című klasszikusok. A rendező másik igencsak fontos elképzelése a folytatásáról az volt, hogy filmjének története egyfajta folytonosság-érzést ébresszen a nézőjében, emiatt több olyan képsorral indít, amit még az első rész idején vett fel, de végül nem került be a film végső változatába.
Nekem ez az elképzelés kimondottan tetszett, hisz ezzel tényleg sikerült azt elérnie a rendezőnek, hogy nem elsősorban folytatásként tekintettem a filmre, hanem mint egy közel négyórás film a második felére. Csakhogy a Waxwork II: Lost in Time jó pár dologban kissé eltér az első részében megismertektől. Először is, a film szerkezetében vannak eltérések, mert míg az első rész egy aránylag könnyed és kimondottan gördülékeny történet, addig a második sokkal széttagoltabb. Sok esetben éreztem azt, hogy egy antológiát néznék, a sok időben ugrálás miatt.
Ezzel még nem is lett volna akkora gondom, csakhogy eme kisebb-nagyobb részek minősége igencsak változatosra sikeredett. Voltak, amik kimondottan szórakoztatók lettek, de voltak, amik vontatottra sikeredtek. Ráadásul sikeredett egy teljesen felesleges és értelmetlen részt is beleszőni a történetbe. Számomra sajnos ennek a filmnek történetvezetése egyáltalán nem volt annyira szórakoztató, mint az első részé. Annak viszont örültem, hogy a technikai kivitelezés talán egy fokkal jobb, mint az elődjénél, vagyis inkább azt írnám, hogy itt jobban sikerült beosztaniuk a készítőknek a filmre szánt költségvetést. Kissé sajnálom, hogy a két fő karakterből ennél a résznél mintha kissé elfogyott volna az a fajta báj, ami miatt szerethetőbbek voltak az első részben. Cserébe kapunk egy Bruce Campbellt (igaz csak rövid ideig, de minden bizonnyal ő lett a legszórakoztatóbb).
Összegezve, akárcsak az első résznél, itt is érezhető egyfajta nosztalgia-faktor, tiszteletadás a 80-as és 90-es évek horrorfilmjei előtt. Egy könnyed, délutáni horrorkomédiának simán betudható.
57 Waxwork II: Lost in Time (1992)
fantasy | horror | sci-fi | szatíra | vígjáték
Habár Mark és Sarah elpusztítják a viaszmúzeumot, egy levágott kéz megszökik a lángok közül, és megöli a lány mostohaapját. Sarah-ra gyilkossági tárgyalás, majd... több»
Szereplők: Drew Barrymore, Bruce Campbell, David Carradine, Juliet Mills, Godzilla
