Tonyka   2022.05.24 23:30   olvasottság: 644x
7

Ritka csoda, amit meg kell becsülni

Nagyon régen láttam az első részt, nem szépítette meg az elmúlt idő, nem lépett kultikus státuszba számomra. Megvallom, nem is igazán emlékeztem a történetre. Ma megnéztem az első részt a második megtekintése előtt, kissé leporolva a megfakult emlékeimet. Nem tévedtem, a középszerűtől hangyányit jobb mozi, amit a vadászgépes jelenetek tesznek igazán érdekessé. Maga a történet erősen klisékre épít, amiket láttunk már előtte több filmben. Ennyit az első részről, talán kicsit le is lombozott, mert 10/6-nál többet semmiképpen nem ér. Hogyan lesz ebből egy kiemelkedő folytatás?

A címre utalva, a csoda sikerült. Nagyon kevés olyan film van, ahol jobb lett a második rész, mint az első. Esetünkben egyértelműen erről beszélhetünk, lelépi az első részt, nem is kicsivel. Hála a magasságosnak, sikerült összedobni egy kiváló forgatókönyvet. Több szálon futó érzelmi hullámvasútra ültetnek minket. Egyrészt zseniálisan kihasználják a nosztalgia faktort, másrészt könnyen azonosulunk hősünkkel érzelmileg.

Ritka csoda, amit meg kell becsülni

Kísértenek a múlt árnyai, hiába teltek el évtizedek, egy közel álló elvesztése örök, kitörölhetetlen nyomot hagy. Erre a szálra rápakolják még az elvesztett barát gyermeke iránt érzett felelősség súlyát is, amik a múltban és a jelenben is konfliktushelyzetet eredményeznek.

Ha ez még nem lenne elég, közlik velük, hogy lejárt az idejük, a jövőben nem lesz rájuk szűkség. Miközben gyakorlatilag a munka tartja őket életben, és véd meg a lelki nyomortól. 19-re lehet még lapot húzni, ha ez még nem lenne elég, bedobnak egy rákkal küzdő jóbarátot is. Nem kevés drámai elem, valljuk be.

Nem bántam a szerelmi szál visszafogott játékidejét, az első részben sokkal sziruposabb volt. Aztán jön még a klasszikus tanár kontra diák elem, ami természetesen egy öngyilkos küldetésben végződik. Ugyan klisés, de ma már mi nem az? Ettől függetlenül minden remekül működik, hat ránk. Sok esetben tudjuk mi fog történni, mégis élvezzük, szorítunk, drukkolunk, meghatódunk. Kiemelném még a zenét. Sajnos a mai filmek többségében szinte nincs is már. Pláne olyan nincs, amin keresztül a hangok a jelenettel összhangban hatnak ránk. Régebben rengeteg ikonikus filmzene született, ma szinte egy sincs. Láttunk már egy rakás Marvel filmet, egy zenét nem tudnék mondani, amitől felállt volna a szőr a karomon, vagy tudnám dúdolni, esetleg felidézni.

Visszatérve panaszunk nem lehet, van zene, és nem a retro-feelingre gondolok. A játékidő, és ezzel együtt a film ritmusa, dinamikája elképesztően eltalált. A humor morzsák tökéletesen vannak adagolva, így nem süllyedünk depresszióba, éppen annyi van amennyi kell, se több, se kevesebb. Nem unatkozunk, repül az idő, faljuk a másodperceket.

Lehet, sokan az elejére tennék, én a végére hagyom a látványt és a hangot. Hab a tortán, elképesztő amit beletettek, és nem a ma trendi CGI untat minket a műanyag világgal. Az akciójelenetek jobban követhetők, mint az első részben. Az utolsó attack mindent visz, olyan látványt és fényképezést kapunk, hogy csak táthatjuk a szánkat. Minden realisztikus, persze egy laikusnak, biztos van fogás bőven a repülésben járatosoknak, de szerintem még ők is élvezni fogják, elismerni a munkát, amit beletettek. A hang fenomenális, bár ebben az IMAX-nek is van érdeme. Magyar szinkront így szólni nem nagyon halottam, amit külön dicséret illet. Lévén nagyon nehéz időket él a minőségi szinkronizálás. Nem is nagyon létezik már. A kép szintén nem hagy kifogásolnivalót.

Nagyon várom az UHD megjelenést, igazi demo-anyag lesz itthon, minden tekintetben. Mostanság eléggé kiábrándultam a filmgyártásból, ez az alkotás viszont visszaadja a hitet. Van még fény az alagút végén, nem csak agyatlan, súlytalan CGI-masszák.

akció | dráma

A légierőnél töltött három évtizednyi szolgálat után Pete "Maverick" Mitchell (Tom Cruise) tesztpilótaként folytatja karrierjét. Nem akarja, hogy kitüntetésben részesítsék,... több»

7