Oké, persze, ez csak egy mondat a film végéről, kedves hölgyek és urak!
Ti West rendezésében láttam ezt a véres társadalmi drámát, amit slasher horrorként aposztrofálnak a nézők, de én ezzel nem értek egyet.
Miért is állok ki a véleményem mellett?
Lássuk!
A hetvenes évek Amerikája.
Gacy, Bonin (Az országút gyilkosa ) Bundy, a vietnami háború, Watergate-botrány, olajválság, kábítószerek elterjedése, pornóipar robbanásszerű feltűnése, korrupció és hidegháború.
Gyökértelen, elhanyagolt fiatalok, akiknek sem jövőképük, sem idoljaik nincsenek.
A könnyű pénz érdekében szinte mindenre képesek voltak.
Na, itt csöppenünk bele 1979-be, amikor is a filmünk játszódik.
A történet nincs túlbonyolítva, és ez pont így jó.
Miről is beszélek?
Először is, azt hagy említsem meg, ha csak egy kis szeletben is, de visszakaptuk a klasszikus hetvenes éveket.
Kisbolt, utcarészlet, és a jó öreg Dodge, a kazettás magnóval, korhű sminkek, korhű ruhák, mikrofonfej, és az elmaradhatatlan szippantás a kokóból.
Ti West nem egy mindennapi fickó, hiszen már olyan filmekkel rakta le a névjegyét a nézők felé, mint a V/H/S, Az ördög háza, South of Hell, Wayward Pines.
Na szóval a sztori.
Kis csapat zötykölődik a koszos kisbuszban, a világ végére utaznak. Lorraine (Jenna Ortega) a kisegér, Jackson (Kid Cudli) a fekete csődör, Wayne (Martin Henderson) a producer, Bobby-Lynne (Brittany Snow) a csöcsös szöszi, RJ (Owen Campbell) a rendező és MaXine (Mia Goth), aki keresi az útját.
Ja, ők egy lelkes, és amatőr pornófilmes csapat, akik be akarnak törni a mostanság felfelé szálló ágban lévő szeX-bizniszbe.
Nagyjából az első harminc percben úgy semmi sem történik, csak annyi, hogy hőseink megérkeznek a tanyára, és a gusztustalan vénember, aki majdnem lelövi Wayne-t, elkíséri őket a szállásukhoz.
Lecuccolnak, majd hamar el is kezdődik a forgatás. MaXine eközben elkolbászol a házhoz, ahol a fura vénasszony fogadja, és elmondja, mennyire szép volt fiatal korában, de sajnos nem teljesedhetett ki.
Nekem itt esett le először, mennyire lassú folyású a film. Egy kis soft-pornó, egy-két cici villan (nem is a legjobbak), film in the cinema, ami nem is működik rosszul esetünkben.
Na és itt a fanyalgók is megkapják a véres részeket, amire kb. 55-60 percet kellett várni, de addig is több, mint furán viselkednek a rémisztő nyuggerek.
Mivel Lorraine (a hangtechnikus) beszállt a filmbe, RJ (aki titokban szereti), a reggeli fürcsizés közbeni prüntyi után elhatározza, hogy otthagy mindent, és elmegy.
Day-for-night!
Zuhanyzásnál még világos van (reggel), de amikor indul, már éjszaka.
Na mindegy is, a véncsaj lazán marok marcsázik egyet, majd mosolyogva, vagy 40-50 alkalommal torkon szúrja az önjelölt zsenit. Innentől pedig nincs megállás, hőseink hullanak mint a legyek. Itt annyira nagy találékonyság nincsen, de vér az igen, az van bőven.
Vasvilla, szeg, szájba, mellbelövés, puskatussal ujjak szétverése.
Majd a gusztustalan rész, ahogy a két nyugger levágnak egy laza dugi-bugit és MaXine alattuk mászik, mivel az ágy alatt bújt el.
Ó, a vén mammert is Mia Goth játsza, egyszerűen zseniálisan.
Papi szívinfarktust kap, a mama fején meg áthajt MaXine.
Happy end?
Ki mit nevez annak?
Szatirikus poénok is vannak benne bőven, egyik legjobb, mikor a fekete srác egy szál semmiben lóbálja a gyíkot, és közben az öregnek filozofál, hogy ezt a hazáért teszi. Mármint a mami keresését, mert akkor még azt hitték, arról van szó.
Vér, szeX, kokó, gyilkosok, elmebetegek, és önjelölt sztárok.
Csak egy maradhat!
Én meg csak kávézom a dolgozó szobámban.
