A 2020-as Oscar-gáláról Ladj Ly üres kézzel tért haza, de csalódásra semmi oka, ugyanis sikerült vászonra varázsolnia az évtized gettófilmjét!
Ly tehát fogta a nézőt és berántotta egy olyan Párizsba, amilyet ritkán lát az ember.
Ebben a fővárosban farkastörvények uralkodnak, a gyengéknek reszeltek, és a biztonsági szerveknek alkalmazkodniuk kell ezekhez. Nem szabad gyengének lenned, tartoznod kell valahova, vagy valakikhez, különben véged.
Ide kerül a vidéki rendőr Ruiz (Damien Bonnard), és már az első bevetésén szembesül a környék szegénységével és hihetetlen kegyetlenségével. Két társa, Chris (Alexis Manenti) és Gwada (Djebril Zonga) már kellő rutinnal rendelkeznek. Rengeteg tapasztalatuk van ahhoz, hogy többé-kevésbé kivívják a nekik járó tiszteletet a gengszterek körében.
Megkérdőjelezhető az, hogy mennyire felel meg a rendőri magaviselet szabályainak az a viselkedés, amit az utóbbi kettő tanúsít, de látszatra hatásosnak bizonyul (de csak látszatra). A „rend” viszont egy szempillantás alatt felborul egy felelőtlen lövés következtében, ami miatt a tekintélyen is csorba esik. Ennek következtében, majd látjuk, visszafordíthatatlan lavina indul útjára.
Két szálon fut a cselekmény, ami nekem kifejezetten tetszik, a rendőrök és a gettóban élők szemszögéből. Mindenki alárendeltje valakinek, mindenki tart és fél valakitől, a másiktól való függés határozza meg ezt a környéket. A legtöbb gettóban történő borzalom mindig olyan távolinak tűnik, mert a leghírhedtebb helyek mégis a tengerentúlon vannak. Azonban a Nyomorultak felrázza a nézőt, és szembesít, hogy nem kell több ezer kilométert menni azért, hogy ilyet lássunk.
A pokol már itt van velünk, a vén Európában is, köszönhetően a sok betelepültnek.
Ruizt már első nap próbára teszi az itt található romlottság, padlóra is kerül rendesen, de ő mindent megtesz azért, hogy felülemelkedjen. Nem hagyja, hogy ő is rendőrjelvényes bűnöző legyen, csak mert a körülmények szemlátomást azt követelik meg. Azontúl, hogy egyáltalán ép bőrrel megússzon minden percet, szembe kell szállnia két társával is. Ezt meg is teszi, annak ellenére, hogy azok mindenáron be akarják őt törni. Az az igazság, hogy nincs igazság, sajnos mindkét fél jogosan tesz, vagy nem tesz meg bizonyos dolgokat. Kinek van itt igaza? Az idealista újoncnak, aki méltóságát és büszkeségét megtartva igyekszik végezni a munkáját, vagy a hatékonyabb módszert űző, de morális szempontból a nulla felé tendáló társainak? Mindenképpen hangsúlyozza a film a tekintély kérdését, de azt is láthatjuk, hogy az milyen könnyedén meginoghat és így sorsok, karrierek és persze életek kerülhetnek veszélybe. Egyértelműen bekúszik a bőrünk alá, és egy percre sem hagy felengedni, mert azonkívül, hogy kiszámíthatatlanok a motivációk, a végkifejlet még képlékeny. Az emberélet itt jelentőségét veszti, csupán érdekek és ellenérdekek játékszere, ami szomorú és megdöbbentő.
A történet során fel-feltűnnek katartikus pontok, amik adnak még egy-egy nagy "pofont" a film nézőinek. Nem elég, hogy végig odaszegez a képernyőhöz (vagy a vászonhoz), de még ezt is képes időnként megugrani. Ez az intenzív és mégis szürreális történetmesélés majdhogynem végig kitart, viszont a legutolsó jelenet kicsit félrecsúszott. Olyan pontnál fejezték be, ahol nem is számítottam rá, úgyhogy a szám kissé félre is húzódott a csalódottságtól....
Merész, megdöbbentő és lebilincselő is egyben.
Julien Poupard a film operatőre fantasztikusan dolgozott, és Ladj Ly előtt is le a kalappal!
Ez igen, férfimunka volt!
Egy kis csokit rágcsáltam el, de ez most másodlagos!
Kötelező darab.
83 Nyomorultak (2019)
A francia vidékről a fővárosba költöző Stephane csatlakozik a város legzűrösebb kerületében szolgáló civil ruhás bűnügyisekhez. Csakhamar ráébred, hogy társai – a... több»
Szereplők: Jeanne Balibar, Djibril Zonga, Damien Bonnard, Alexis Manenti, Issa Perica
Ezt megjelöltem magamnak!!!