Betörés, de vajon sikerül kitörni a középszerből?

2022.08.20 15:41 BRANTON Olvasottság: 186x

1

Úgy vélem, hogy James McTeigue egy tehetséges rendező. Az ő fényét emeli 2005-ös alkotása, a V, mint vérbosszú, vagy éppen a 2012-es, John Cusack főszereplésével fémjelzett, 19.században játszódó bűnügyi thriller, A holló.

Az utóbbi időkben viszont leginkább B-kategóriában utazik, ezt kívánta már jelezni 2015-ben, a Pierce Brosnan és Milla Jovovich kettősével eladott élvezhető, ámbár középszerű akciófilmjével, A túlélővel. 2018-ban megrendezte a Betörés című filmjét, minek trailere egy szögegyenes, home invasion-akcióthrillert ígért. Főszerepben két olyan név van, akiket egyébként meglehetősen kedvelek. Az egyiket nem éppen színészi tudása miatt, hanem megjelenése voltaképp. Ugyanis Gabrielle Union tökéletesen beleillik a tökös, női akcióhős szerepébe.

Elsőként a 2003-as, Michael Bay kezei között elkészült Bad Boys 2-ben véltem felfedezni, ahol Marcus húgát, egy ügynököt játszott. Már ott meggyőző volt, McTeigue alkotásában meg aztán pláne az. A másik színész, akit kedvelek jelen filmünk szereplőgárdájából, az nem más mint, dobpergés... Billy Burke! Burke egy olyan fickó, aki kisujjból hozza a gonosz szerepet. Kedvenc alakításom tőle a 2011-es, Nicolas Cage, Amber Heard, William Fichtner és Burke főszereplésével készült Féktelen harag. Zsigeri gonoszt játszik ott, akinek nincsenek racionális gondolatai, döntései. Itt valamivel visszafogottabb a karaktere és játéka, de ugyanolyan zsenialitással hozza antagonista szerepét, mint Cage filmjében.

A hosszas prológus után nézzük, hogy hogyan is sikerült a Breaking in, avagy magyar keresztségben, a Betörés című alkotás. A sztori bemutatásával nem is húznám hosszan az időt, hiszen egy tipikus macska-egér felállást láthatunk. Van egy anya, két gyermeke, egy ház és négy betörő. Feszült alaphelyzet, melyből ki lehet hozni egy felejthető thrillert, vagy egy felejthetetlen félelemgödröt. McTeiguenek az előbbit sikerült kihoznia, de mivel úgy érzem, nem vállalt többet, mint amit mutatni akart, illetve jómagam is csak egy átlagos kis szösszenetre vágytam, így elégedett vagyok a végeredménnyel. A Betörés egyébként nem vegytiszta thriller, hanem javarészt akciófilm, ami egy üdvözítő dolog, mert az alkotás nem jeleskedik túlzottan a feszültségkeltésben. Gabrielle Union remekül hozza, a gyermekeiért bármire képes anyatigrist. Nem követel meg nagy színészi játékot, de azért fontos, hogy kifejezetten olyan színészt válasszunk akcióhősnek, akinek jól is áll. Gabi ebben jeleskedik, úgyhogy ez egy nagy pozitívum. Billy Burke zseniális a bűnözőgóré szerepében, aki a játékidő előrehaladtával kezd egyre nagyobb vadállattá válni. Apropó vadállatság, McTeigue mozija nem fukarkodik durvulásban. Van pár jelenet, mely elég kegyetlen. Ami az én szememben fontos egy ilyen jellegű filmnél, az a sebezhetőség figyelembevétele. Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy itt nincs a ma már egyre inkább trendivé váló halhatatlanság-effektus, ellenben itt tétje és súlya van a dolgoknak. Ha bekapsz pár golyót, utána nem futkosol föl-alá, hanem kinyúlsz, pont, mint a való életben. Persze van egy jelenet, ahol ennek az ellentéte van, de nem ránt ki a film feszes tempójából.

88 perces a mozi stáblistával együtt, 85 perc nélküle, s a jó hír, hogy egy csepp unalom nincs. Lehet izgulni, hiába kiszámítható az egész és láttunk már százszor ilyen macska-egér mókát, de ha minimum ilyen szintű alkotás a végeredmény, akkor jöhet még ezerrel. A soraimból lejöhetett, hogy én kifejezetten kedveltem ezt a mozit, szóval együtt jár ezzel az is, hogy ajánlom, ha még nem láttad! Nem mondom azt, hogy bújtatott gyöngyszem lenne, mert nem az, csak egy tipikus akciófilm, a bevált sablonok minden pozitívumával, negatívumával együtt kellemes kivitelben. Méltatlanul kevesen ismerik, pedig kifejezetten, kifejezetten tisztességes, már-már jónak is nevezhető, B-kategóriás alkotás. 4 csillagot megadom, mert jól szórakoztam!