Van-e még bennük szufla?
Van, de már nem annyi, mint fénykorukban.
És lehet, hogy ezért is lett olyan a film, amilyen.
Érdekes végignézni, hogyan válik egy antihősből vagy negatív hősből az évek múlásával bohócsipkás komédiás.
Legékesebb példa erre Robert de Niroé, aki aranykora óta már végigjárt mindenféle műfajt, családi drámát, krimit, thrillert, szatírát és vígjátékot is dögivel, de ő azon szerencsések közé tartozik, akik így sem bagatellizálták el hatalmas tehetségüket. Most Al Pacino és Christopher Walken csinált magának egy nosztalgia-filmet, és a harmatgyenge forgatókönyv és rendezés ellenére sem hazudtolták meg magukat, és összekalapáltak egy nézhető mozit!
A Született gengszterek két kissé öregecske főhőse az expresszív és lendületes Val (Al Pacino), valamint a nyugodt és kimért Doc (Christopher Walken), akik harminc évvel korábban gengsztertársak voltak, de egy nagyon félresikerült akció következményeként Valt 28 év börtönre ítélik (mert hűséges gengszterhez híven tartotta a száját), és akit később legjobb barátján kívül senki sem látogat meg ez idő alatt.
A történet egy nap eseményeiről szól, pontosan arról a napról, mikor Valt végre kiengedik a sittről. Közel harminc év börtön után persze mi máshoz lenne kedve egy férfinak, mint egy kiadós légyotthoz fiatal pipikkel, és egy jó ebédhez, amit barátja készségesen el is intéz. De nem csak rendíthetetlen barátságuk miatt, hanem mintegy utolsó kívánságként, hiszen korábbi gengszterfőnökük harminc éve tartó haragját fia elvesztése miatt Docnak kell bevégeznie, vagyis megölni Valt, még aznap.
Persze ez azért nem úgy fog elsülni, ahogy gondoljuk!
De közel sem ilyen nagyon komoly a film, még ha van egy kis melankolikus, valóban, és ténylegesen nosztalgiázó szála, és még a családi dráma is bekacsint, a cselekmény nagy része sorozatos poéndurrogtatásból áll, mindegyik epizód tartogat valamit a néző számára, amitől vigyorogni támad kedvünk.
Étteremből kéjvágy által hajtva rohanvást a bordélyházba, onnan merevedési problémák miatt a gyógyszertárba, majd gyorsan ki az utcára spontán autót lopni, aztán megleckéztetni a fiatal maffiagenerációt, a ruhatisztításról beszélni, összeállítani a nagy csapatot egy autósüldözés erejéig, éjszaka temetni, majd kiszámíthatóan bosszút állni.
Ja, és ezt simán fejből, nincs leírva semmilyen noteszbe!
Az öreg, kissé már elfáradt gengszter már önmagában ellentmondás, hiszen a munkájukhoz tartozik a korai halál, Al Capone is csak 46 évet élt, abból 11-et börtönben.
A filmvilág sem tud mit kezdeni az idős rosszfiúkkal, komolyan venni valóban nem lehetne a hetvenes éveiket keményen taposó öregurak akcióját. Walkenről az ötletes Fatboy Slim klip óta tudjuk, hogy bizony nagyon jól áll neki önmaga kultuszának megcsavarása, legutóbb a Hét pszichopata és a sicuban játszott kiöregedett lúzer, és kissé nevetséges gengsztert, Al Pacinóban pedig még hetvenen túl is megvan az erő, ám mintha a Keresztapa-féle úrias kimértséget idős korára az őrület vette volna át, ami csak még félelmetesebbé tette, így tökéletes párost alkotva belőlük, amit egy komolyabb filmen is tényleg szívesen néznénk. Alan Arkin neve viszont csak marketingszempontból van a két főszereplőé mellett a plakáton, filmbéli szereplése talán az öt percet közelíti meg összesen, és ha két jelenet vicces a személye miatt, akkor ténylegesen nagyon jószívű voltam.
A Született gengszterek részben azért áll nagyon gyenge lábakon, mert nem egy profi direktor, hanem egy színész, Fisher Stevens rendezte (ami önmagában még nem gáz), akinek ez a második egész estés rendezése. Másrészt viszont a forgatókönyv is nagyon sok sebből vérzik, mert az alapvető problémát, ami felé az egész film halad, Val megöletésének konkrét okait csak homályosan tudjuk meg, és hiába vannak erre apró és finom célzások a filmben, a néző csak sejtheti, megérteni nem tudja, igaz, szerintem nem is nagyon akarja.
De a film nem is erre éleződik ki, hanem a könnyed szórakoztatás a cél, amit Pacino és Walken a forgatókönyv hiányosságainak dacára simán el is visz a hátán. Nagy elvárásokat senki ne állítson, mindkét színész munkásságából ez lesz a leghamarabb elfeledett alkotás.
Nem rossz, csak unalmas, és béna.
Az öregfiúk elfáradtak!
71 Született gengszterek (2012)
Val (Al Pacino) 28 kőkemény évet töltött börtönben, mert nem adta fel bűntársait. Legjobb barátja, Doc (Christopher Walken) várja szabadulásakor; s első útjuk a régen látott... több»
Szereplők: Al Pacino, Christopher Walken, Alan Arkin, Julianna Margulies, Katheryn Winnick
