2022.09.25 15:24 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

A mogorva hókotrós.

Stellan Skarsgard, és Bruno Ganz, akik szerintem külön-külön is garancia a sikerre.

Mi is kell hozzá?

A mogorva hókotrós.

Egy eladható, és ütős sztori, egy összeszedett rendezés, jó casting, így a jó színészek, izgalmas helyszín, és jó háttérmunka.

Ugye-ugye, nem is olyan kevés?

De nézzük filmünket:

Amíg a Taken harmadik része is már a retinánkba égett, addig Stellan Skarsgard gyakorlatilag a teljes oslói norvég és szerb drogmaffiával végez két óra alatt, így nem nagyon van esélye, hogy hova folytassuk a mozit.

A két film annyira különbözik egymástól, mint amennyire Luc Besson agymenése különbözhet egy skandináv alkotástól, mégis véltem felfedezni hasonlóságokat.

Hans Petter Moland más eszközökkel kápráztat el minket.

Mindketten teljesen akaratuk ellenére keverednek a dologba. Az előbbiben egy lányt rabolnak el, az utóbbiban egy fiút találnak holtan. Az apák egyik esetben sem hajlandóak elfogadni a hatóságok hivatalos verzióját az esetről, és maguk veszik kézbe az ügyet.

Neeson amerikaiként veszi fel a harcot Franciaországban az albán maffiával, Skarsgard svédként Norvégiában a szerbekkel (akiket következetesen albánoknak neveznek). Ráadásul mindkét történetben a maffiavezérek személyesen is érintettek lesznek. Az akkor 56 éves Neeson ugyanolyan hitelesen alakította szerepét (a 2. részben már 60, a harmadikban pedig már, na de inkább hagyjuk )mint a 62 éves Skarsgard.

És innentől lesz jellegzetesen északi és őrületes Az eltűnés sorrendjében. Amíg Párizs és Isztambul adja magát az őrült rohanáshoz, addig ezt a filmet a Beitostølenben forgatták, ahol 250-en laknak, és elsősorban a síelők előtt ismert.

Oslónak konkrétan csak a szélét látjuk, de őszintén bevallva ezt észre sem veszem a nézése közben!

Nils sem titkosügynök, hanem egy hatalmas és rozsdás hókotrót vezet, és lelkiismeretes munkájáért ki is érdemli az év díszpolgára címet....

Svédként sikerül annyira beilleszkednie, hogy a közösség már született norvégként tartja számon (a hozzáértők majd elmondják, mi a különbség ). Fia elvesztését követően elkeseredett nyomozásba kezd, a hálózat tagjait alulról kezdi el likvidálni – mindenkivel Az eltűnés sorrendjében ismerkedünk meg -, így jutunk el a főnökhöz, Grevenhez (Pål Sverre Hagen), aki maga is egy fiúgyermek apja. Egy félreértés folytán belekeveredik az ügybe a szerb maffia is, akinek vezetője, Papa (Bruno Ganz) a törékeny béke felrúgása és fia elvesztése miatt alaposan berág.

És ekkor indul be igazán a mozi!

A tisztaság, a jólét és a mindenek feletti rend mintaképének számító Norvégiára alaposan ráhúzzák a vizes lepedőt.

Vajon kinek jutna eszébe, kapcsolatba hozni egyáltalán az országot a droggal, a szervezett bűnözéssel?

És vajon kinek jutna eszébe azt gondolni a norvégokról, hogy tele vannak előítéletekkel a bevándorlókat illetően? Pedig érdekes, és mégis de. (Természetesen azt is megtudjuk, hogy a bevándorlók mit gondolnak a norvégokról.) A film alaposan, és zsigerileg kifigurázza a jólétet, a gazdagságot, mindezt a legfeketébb fekete humorral.

Az eltérő kultúrák találkozása már önmagában vicces helyzet(ek)et teremt. Az eredeti címhez tartva magát az összes maffiózó pedigrés idióta, de minimum rettentően homályos, sőt, sötét. A norvég filmeket szeretők számára nem ismeretlen Hagen kellően ripacs, Oftebro kellően ( olyan rómeósan ) szerelmes (az azonos nemű kollégájába), Ganz szerbként is abszolút meggyőző, a gyakran csak a szemeivel játszó Skarsgard továbbra is egyértelmű garanciát jelent a minőségre. A halál ábrázolása pedig egyszerűen zseniális. Ha semmi más nem történne a filmben, már csak emiatt megérné megnézni. De persze történik. Fehér hó, fekete humor, nyerő kombináció.

Mert ugye a vér pedig élénkpiros!

Hajrá, tessék megnézni!

Én egyértelmű módon a kedvenc fotelemből!

akció | dráma | krimi | thriller

Nils egy hatalmas hókotró sofőrjeként dolgozik a messzi északon, hatalmas hófalak között, járatlan utakon teljesít szolgálatot. A pedáns és visszahúzódó hómunkás még egy... több»

1