Az ötlet új, de a minőség továbbra is kritikán aluli

2022.12.19 16:09 Kóborló Olvasottság: <100x

3

A 2022-es év elején láttam, hogy új Hellraiser film érkezik, és én balga módján úgy éreztem, hogy az új film előtt illő lenne előtte végigvenni a korábbi epizódokat ebből a horrorfrencsájzból. Ekkor még nem gondoltam, hogy ez ennyire idegtépő lesz, ugyanis a Hellraiser-filmek már a harmadik felvonása után elképesztő minőségi mélyrepülést produkáltak. Azt azért mindehhez hozzáteszem, hogy olvastam és hallottam már korábban arról, hogy a széria a harmadik részétől igencsak gyengén szerepelt, de azért erre még én sem számítottam. Na de lássuk, hogy milyen is lett a nyolcadik felvonás, a Hellraiser: Hellworld.

Azzal kezdeném, hogy az eddigi hét Hellraiser-film, igencsak eltér ennek a résznek a stílusától, hisz a frencsájz itt már egy egészen más, és nyugodtan mondhatjuk, hogy egyáltalán nem megszokott tálalását láthatjuk, hisz az ötlettelensége miatt ebben az epizódban egyfajta tinihorrort kapunk, slasheres beütéssel. Na, én erre mondanám azt, hogy itt fektették végső nyugalomára nálam ezt a szériát, hisz ha van bármi olyan dolog, amit egyáltalán nem tudok összeegyeztetni magamban a Hellraiser-filmekkel, az pont ez volt, hisz itt pont azt a fajta stílust veszíti el, ami még azért nyomokban tartalmazott hasonlóságot Clive Barker eredeti lidércnyomásával.

Már valahol az ötödik rész történetétől kezdve sokat agyaltam azzal kapcsolatban, hogy vajon a drága forgatókönyvírók miért nem fektetnek nagyobb hangsúlyt arra, hogy valójában miért is tűnik újra és újra fel a démoni erőt tartalmazó kocka, míg mondjuk azért az első három felvonásnál azért erre odafigyeltek. Na de ennek a résznek az ötlete legalább azért ezt a negatívumot részben felülírta, sőt mondhatnám azt is, hogy talán ebben láttam a legtöbb fantáziát, miszerint hogy a virtuális térbe helyezik mindezt. Egyáltalán nem rossz, kár hogy mindezt csupán kezdőötletként vették, és nem merültek el a lehetőségekben e téren. Sajnos ennek a résznek a történetéről csupán ennyi pozitívumot tudnék megemlíteni, ugyanis a film további története rossz, méghozzá nem is kicsit.

Otromba és ostoba karakterekből nem lesz itt hiány. Sajnos még azt sem próbálták meg a készítők, hogy ha csak egy minimálisan is, de kedvelhető karakterek legyenek a történetben, és ehhez a színészek sem tudtak semmi pluszt hozzátenni. Ez azért is fájó, merthogy kapunk egy fiatal Henry Cavillt, egy szebb napokat látott Lance Henriksent, és még utoljára a kultikus gonosz, Pinhead szerepében feltűnő Doug Bradley-t. Asszem erre mondják azt, hogy pazarlás. Sajnos a kivitelezésben is számos negatívum található, hisz hiába helyezték a film történetét egy óriási kastélyba, semmiféle plusz hangulatot nem volt képes hozzáadni a cselekményhez. Továbbá a film vágásai, akárcsak a CGI technika, végtelenül olcsó hatást kölcsönzött a produkciónak. Összegezve, mikor a hetedik részhez értem, azt hittem, hogy lejjebb már nem lehet adni, de ez a széria eddig mindig rám tudott cáfolni, és már előre félek, hogy a további részek mit is tartogatnak még a nézőiknek.