A képernyőkön elharapózó agresszióról és a feltolt nézői ingerküszöbről órákat lehetne polemizálni, azonban enélkül is nagyon könnyű megfejteni azt, hogy lassacskán mindkét jelenség hihetetlen problémákat szül.
A tévécsatornák egymás fölé licitálva tudósítanak a brutális bűncselekményekről, az Iszlám Állam szörnyű kivégzéseiről és a hasonló merényletekről, az egyszeri, és kiszolgáltatott tévénéző pedig csak a térdét csapkodva mérgelődik azon, hogy hogyan is jutottunk eddig.
Kedves egyszeri tévé- és mozinéző: ezért csakis a csatornák adásait fogyasztó, befogadó, és ezekért előfizető közeg a felelős, lévén „kenyeret és cirkuszt”.
De hagyjuk is a „hegyi beszédet”.
Nézzük, mit takar a film sztorija!
Angela (Ana Torrent) Filmművészeti Egyetemen tanul, a szakdolgozatát az audiovizuális agresszióról írja.
A fiatal lány nem is sejti, hogy témájával hatalmas bajba kerül: előbb a kedvenc professzora hal meg egy ismeretlen felvétel nézése közben, majd miután Angela megszerzi a kazettát, rájön, hogy a szalagon szereplő snuff-film halálra kínzott „főszereplője” egy korábban félelmetes módon eltűnt egyetemi társuk.
A látszólag semmiből jött bevezetőm témája nem véletlen: a Halálos tézis című film középpontjában az emberi elme legmélyén rejtőző, az agressziót kifejezetten vonzó kíváncsiság áll.
Alejandro Amenábar rendezése létünk legnagyobb rejtélyeinek egyikét taglalja, azaz hogy miért vonzódunk mindig ahhoz, amelyet messziről kerülnünk kellene. A film ezenfelül nem fél egy éles szikével boncolgatni a felvezetőmben már említett jelenséget, és bár 1996-ban jelent meg, a mondanivalója sokszorosan igaz a mai elzüllött televíziózásra, pláne a filmekre (gondoljunk csak a Szerb film, és a Motel dicsérgetésére).
A Halálos tézis legnagyobb előnye ugyanakkor az, hogy bár a témája is értékes, nem egy önmagába forduló köldökbámulást kapunk, hiszen Amenábar egy tökéletes suspense-élményt tol keményen az arcunkba, ahol senki és semmi nem az, aminek elsőre látszik, sőt, a fináléban még háromszor-négyszer tovább keveri a sakktábla bábúit.
Ez első olvasatra talán összecsapottnak hangzik, azonban a forgatókönyv olyan szép történeti ívet ír le, hogy a végén minden puzzledarab egyszerűen tökéletesen a helyére kerül, és nem marad hiányérzetünk a stáblista lepörgése alatt sem.
A film másik mozgatórugója a történet karakterei mögött rejlik, a főszereplők mindegyike valamilyen módon rabja az agresszió „csábításának”, és szerencsére a színészek és a rendező tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy mitől döglik az a bizonyos légy, így minden jellembeli sokoldalúság átérezhető és megérthető.
A stábból egyértelműen kiemelkedik Ana Torrent, Fele Martínez és Eduardo Noriega hármasa, pláne utóbbi játéka nagyszerű a hihetetlenül hidegvérű, titokzatos, de egyben érdekes Bosco szerepében.
Ha valaki az agresszió elharapózásáról, illetve az emberi elmébe szinte beleégett kíváncsiságról szeretne filmet nézni, akkor a Halálos tézis a tökéletes választás, mert minimalista zongorazenéivel, nagyszerű, és letisztult kameramunkájával, hangulatával és nem utolsó sorban bőséges mondanivalójával minden erre fogékony számára adhat valami olyan pluszt, amelytől gazdagabb lesz az élete.
Ugyanakkor, aki csak egy tisztes nyomozós thriller-krimit keres, az is nyugodtan próbálkozzon meg a filmmel, garantáltan meg fog lepődni a finálé és a karakterek kiszámíthatatlanságán.
És talán bele is szeret a spanyol filmekbe, amelyeknek én már réges-régen rabja vagyok.
Ajánlom az erre fogékonyaknak.
70 Halálos tézis (1996)
A Halálos tézis főhőse egy fiatal egyetemista lány, aki szakdolgozata megírására készül. A dolgozat témája a filmen látható erőszak. Angela témavezető tanára megígérte a... több»
Szereplők: Eduardo Noriega, Ana Torrent, Fele Martínez, Xabier Elorriaga, Miguel Picazo
