Nem annyira régi élmény.
Halloween eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza, igaz, nem errefelé.
Mostanában itt Magyarországon az amerikaiaktól átvett, „trick or treat”-et mondós, illetve beöltözős verziója igencsak kezd meghonosodni, és akármennyire is nem tetszik ez sokaknak, tulajdonképpen ártalmatlan kis ünnep ez, amelyben igazán szórakoztató és kedves lehetőségek rejlenek.
Én magam nem vagyok ellene, amíg nem veszik túl komolyan, már csak azért sem, mert októberben így mindig jön egy kisebb csokornyi különböző minőségű horrorfilm, amely igyekszik meglovagolni a jeles nap okozta fokozott igényt némi borzongásra, igényt tartva a mozilátogató közönség némi apró pénzére is.
A Tales of Halloween pontosan egy ilyen darab. Tíz rövid szkeccsből áll össze, amelyek mindegyikét más rendező, más felfogásban követett el. Egy városban, egy napon játszódnak az egymással laza kapcsolatban lévő történetek, és hála ennek az érdekes formulának, unatkozni éppenséggel nem sokat lehet a filmen. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy különösebben magas lenne a színvonal.
Jelen kritika tárgya egy kis költségvetésű, független, úgynevezett indie darab. A készítők láthatóan nagyon bíztak a közösségi média erejében, a jó, és erőteljes szájhagyományban és az ünnepi hangulatban.
lőbbit már csak az is bizonyítja, hogy a filmről írt kommenteket kedvencnek jelölte az egyik producer, valamint a mű hivatalos fiókja is aktívan válaszolgatott a megjelent kritikai hangokra.
Igazán szimpatikus ez a hozzáállás, de a lelkesedés sokszor kevés egy emlékezetes és értékelhető mozi elkészítéséhez. Ennek láthatja a néző ékes bizonyítékát akkor, ha megtekinti a Tales of Halloween című filmet.
A film minden képkockájából süt az, hogy a készítőknek valahol szívügye volt a szkeccsek elkészítése, de szerintem nem sikerült elegendő ötletet és megfelelő kreativitást belesűríteni az egyes rövid epizódokba ahhoz, hogy kellemes, de könnyen feledhető élménynél többet nyújtson ez a horrorantológia.
Pedig egészen változatos a felhozatal: van slasher/gore mozikat megidéző történet, egy-egy humorosabb felvonás, ügyes és érdekes csattanóval megtoldott mese, de még olyan tíz perc is, amely előszeretettel használja fel a ma már (sajnos) ósdinak számító effekteket.
Az összeválogatott rendezők többségét csak a kiemelkedően fanatikus és megszállott rajongók ismerhetik fel, az egyszerű halandóknak valószínűleg Darren Lynn Bousman és Neil Marshall neve fog egy kicsit ismerősen csengeni: előbbi a nagy sikerű Fűrész-sorozatból három filmet vezényelt le, utóbbinak pedig olyan címek köszönhetőek, mint A barlang vagy a Démoni harcosok.
Kettejük közül Bousman dob nagyobbat, a The Night Billy Raised Hell című munkája kellően elborult, kissé skizoid, sokszor kacagtatóan gonosz, és éppen csak annyira túljátszott, hogy a fordulat is hatásos maradjon a végén. Ezzel szemben Marshall mozija már sokkal unalmasabb: a film végén van, s a korábbiakhoz képest nem tud semmi igazán újat vagy éppen váratlant mutatni a nézők számára.
A Bad Seednek kellene a nagy finálé szerepét betölteni, de rettenetes csúnyán elvérzik e küldetésében. Mindez azonban abból a szempontból nem meglepő, hogy az erősebb szkeccsek a Tales of Halloween elején vannak bemutatva, s szinte fokozatosan csökken a színvonal, ami kissé bosszantó.
Kisebb-nagyobb kilengések persze akadnak pozitív és negatív irányba, de végig azt éreztem, hogy a játékidő előrehaladtával egyre megfáradtabb, klisésebb, laposabb a film. Hiányoltam az olyan biztos kézzel levezetett meséket, mint a kezdő Sweet Tooth, amely ugyan elég közhelyesnek mondható történettel rendelkezett, de Dave Parker rendező végig jól adagolta a feszültséget és a „gore” hatásos és vérbő pillanatai is tökéletesen funkcionáltak.
Az egyre inkább ötlettelennek bizonyuló szkeccsek érzete egyébként valószínűleg annak is köszönhető, hogy néhány éppen ötletesebb beállítástól eltekintve mindegyik meglehetősen szürke képileg, nem túl jól fényképezett, és az egyes direktorok szerzői jegyei sem igazán találhatóak meg bennük.
Nem ártott volna, ha kissé különböző a megvalósítása a tíz történetnek, változatosabb lehetett volna a végeredmény.
Az összkép azonban így sem rossz: Halloween környékén (ami még igen messze van) kifejezetten ajánlott a film megtekintése, hiszen rendelkezik azzal a furcsán hátborzongató, mégis kifejezetten morbid módon vicces hangulattal, amely miatt egyre népszerűbb amerikai export cikk ez az ünnep.
Nézhető, főleg, ha keksztekercset eszem, házi citromlével és mentával.
Természetesen a kedvenc fotelemből.
57 Tales of Halloween (2015)
10 történet, melyeket összeköt a halloweeni éjszaka: vámpírok, idegenek és baltás gyilkosok egy amerikai kertváros gyanútlan lakóit tizedelik. több»
Szereplők: Jack Grazer, John Landis, Madison Iseman, Joe Dante, Booboo Stewart
