„Kábítószer balra, prostik jobbra!”
Ja, kérem, Legénybúcsút tartani tudni kell, amit anno azért meg is tettek.
Boldog nyolcvanas évek, a dögös akciófilmek, és az eszméletlenül jó vígjátékok parádés évtizede.
Az utóbbi műfajban két film az abszolút kedvenc a részemről, a Szellemirtók és a Legénybúcsú, amelynek főszereplője a ma már kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, aki akkor még csak kezdő színész volt, és közel sem annyira fajsúlyos drámákban és filmekben játszott, mint azért mostanában.
Ebből is látszik, hogy csak jó és rossz színész van, a műfaj teljesen lényegtelen. Mi volt a titok, miért tudok még ma is bármikor idézni a filmből? (Most, hogy újranéztem, folyamatosan mondtam a szöveget, több mint 20 év után.)
A zseniális hangulat az, ami felejthetetlen, tele van parádés gegekkel az alkotás, igaz, hogy nem áll össze olyan nagyon egységes filmmé, de a végére már annyit nevettem rajta, hogy ez már egyáltalán nem számít.
Rick Gassko (Tom Hanks), a buszsofőr élete legboldogabb napjára készül, hiszen elveszi élete szerelmét, Debbie-t (Tawny Kitaen), akinek tehetős, nem kicsit sznob szülei nagyon nincsenek oda jövendőbeli vejükért, inkább a gazdag Cole-nak (Robert Prescott) szánják a kicsi lányukat.
Rick hagyománytisztelő ember, és mivel számára nincs esküvő Legénybúcsú nélkül, ezért beleegyezik abba, hogy legjobb barátai megszervezzék az utolsó nagy agyeldobós-ölbehányós és fergeteges bulit.
Cole azonban még közel sem mondott le Debbie-ről, és amikor mesterkedései következtében a Legénybúcsúra szervezett prostik a lánybúcsúztatón jelennek meg, a lányok viszont nemes bosszút esküsznek, melynek következtében a konszolidált kedves mama egy chippandale fiúval kerül közelebbi kapcsolatba, a kedves papa pedig iszonyú poénos szado-mazo helyzetbe keveredik, vagyis a buli kicsit elfajul, olyannyira, hogy az már követhetetlen, hogy az a bizonyos öszvér hogyan és miért került oda.
Nem csak a történet miatt érdemes megnézni a filmet, hanem a helyzet- és jellemkomikumok soráért, amelyek miatt nagyon hamar elkapja a nézőt a buli-hangulat, és konstansan marad ebben az állapotban, egészen a film végéig. Nem mondanám kifinomultnak, vagy disztingváltnak a humort, dosztojevszkiji vagy éppen gogoli mélységekig sem jut el a mondanivaló, de nagyon jól lehet szórakozni rajta.
Szerencsére egyáltalán nem veszi magát komolyan az alkotás, a forgatókönyvírók, Neal Israel és Pat Proft rengeteg zseniális poént írtak, a vágás és az operatőri munka kiváló volt, ezért még ennyi év után sem poros ez a bájos és mégis vadállat film.
A karakterek nem kicsit felszínesek, jellemfejlődést ne is kérjünk számon rajtuk, mégis nagyon szerethetőek a figurák, ezért működik fantasztikusan a történet. Teljesen hétköznapi emberekről szól, akik belekeverednek egy hatalmas buliba, és ha már ott vannak, remekül érzik magukat.
Kicsit lassan indul a film, átlagos romkomnak tűnik, de a Legénybúcsú éjszakájára felgyorsul a tempó, a buli pedig valóban totálisan agyeldobósra sikerül.
A történetnek igazán nincs íve, inkább térdcsapkodós poénos jelenetek sora, amelyekben valójában semmi extra nincs, mégis olyan jól össze lettek vágva, hogy az konstans és szinte fájdalmas nevetőgörcsöt okoz.
A szinkron zseniális, hiszen rengeteget tesz hozzá a filmhez, ma már sajnos ritkán (vagy nem) készül ilyen minőség a műfajban.
Tom Hanks még ebben a teljesen közepes kis vígjátékban is teljes és átfogó emberábrázolásra képes, mindenkit lemos a vászonról, messze az övé a legjobb alakítás.
többiek teljesen átlagos alakítást nyújtanak, jól játszanak, de nem kiemelkedően, látszik rajtuk, hogy jól érezték magukat a forgatáson, ez át is jött a filmvásznon, de mivel közepes színészek, ezért nem is tudtak többet adni.
A Hanks bátyját alakító William Tepper kiemelkedő alakítást nyújt, és ki ne felejtsem az amerikai nindzsát, azaz Michael Dudikoffot, aki természetesen nem a színészi játékával, hanem a macsóságával és az ebből adódó poénokkal van jelen a képernyőn.
Neal Israel tényleg jó kis vígjátékot hozott össze, amelynek több emlékezetes pillanata is volt (egyéni kedvencem, amikor az öszvér az asztalról eszi a kokót, na és persze a zseniális verekedés a moziban). A színészvezetés jól sikerült (bár igazi színészi játékról csak Tom Hanks és William Tepper esetében beszélhetünk), de mégis.
Ennek a filmnek a szituációi és a poénjai, gegjei a fő motorjai.
Habkönnyű vígjáték, buli a köbön – ennyi és nem több. Mégis felejthetetlen és a műfajában zseniális.
81 Legénybúcsú (1984)
Szereplők: Tom Hanks, Michael Dudikoff, Bruce A. Block, Monique Gabrielle, George Grizzard
