Ha egy film zseniális, az már elég hamar kiderül, miközben nézzük, mégis, ennél a filmnél én csak úgy a felénél kezdtem érezni igazán. Az utolsó negyedórát végül pedig sikerült megkönnyeznem is.
Szerintem ez egy olyan film, amit mindenkinek látnia kell. Nagyon tanulságos a története, hiszen arról szól, hogy ha valaki túlhajszolja magát (történetünk esetében a főszereplő, Dante pontosan így tesz), akkor bizony észre se vesszük, hogy épp azokra nem szánunk elég időt, akik számunkra a legfontosabbak. Dante így valóban átéli, milyen lenne az, ha egy év csak egy nap lenne. Kezdetben nagyon szórakoztató ez a helyzet, aztán ahogy telnek a napok, és az ezzel együtt minden nap egy új év, felszínre kerülnek a problémák. Mert időközben Dante semmit nem változik, nem tanul ebből a leckéből, nem vesz vissza tempóból, és ugyanúgy elsősorban munkájának él. Természetesen a környezete semmit nem vesz észre ezekből az időugrásokból. Ettől lesz igazán különleges időutazás, bár nem az a tipikus időutazó film ez. Bizonyára értem én, hogy nagyon nehéz volt ez a helyzetet így filmen ábrázolni, de számomra mégis fura volt kicsit ez az egész, hogy oké, hogy egy év eltelik, és a főszereplő ezt úgy érzékeli, mintha csak egy nap lett volna, és köztes időben Dante semmire nem emlékszik, de eközben az események és az élete ugyanúgy telik tovább. Mondjuk az nagyon tetszett, hogy az időbeli ugrások is egy idő után mindig más helyzetbe történtek, van, hogy egy teljes nap se telt el. Ettől nem volt az egész olyan megszokott, mintha mondjuk minden reggel az ágyban ébredt volna. Ez is nagyon tetszett benne. Aztán rájöttem, hogy felesleges ezen a technikai malőrön agyalni és mögé gondolni sokat, egyszerűen csak élvezni kell a filmet. A 109 percben lesz minden, a romantikán át a valódi drámáig és persze humor is. Másfelől meg szerintem nagyon érdekes volt, engem legalábbis végig lekötött, és már kíváncsian vártam, hogy hogyan fog Dante ebből a helyzetből kikerülni. Nekem tetszett mindegyik szereplőt játszó színész, igazából szívesen megnézném őket más filmben is ezután. Ha ezt egy alkotás el tudja érni a nézőnél, akkor szerintem már valamit jót csináltak. Külön megjegyezném, hogy Széles Tamás hangját nagyon szeretem, és itt is nagyon jó választás volt Dantehoz.
Összefoglalva minden így volt nagyon jó, és ehhez még a magyar szinkron is tökéletesen lett megcsinálva, szóval ez a film megérdemel öt csillagot. Emellett nálam a kedvenc film kategóriába is bekerült. Többet nem is szeretnék róla részletesebben írni. Nézze meg mindenki, én csak ajánlani tudom!
74 Még van idő (2023)
Megismerhetünk egy munkamániást, aki mindig rohan, most viszont azt szeretné, ha az élete lelassulna, mert azzal szembesül, hogy néhány óránként egy évet ugrik előre. több»
Szereplők: Edoardo Leo, Barbara Ronchi, Massimo Wertmüller, Francesca Cavallin, Mario Sgueglia
Nekem is látnom kellene? :)