Át kellett hatolnom a tömegen a járdán, ami ki-be áramlott a Batman & Robinból, hogy egyike legyek Annak a négy embernek, aki a c.c.moziban megnézi a "Pillow Book"-t – és ketten távoztak a film alatt. Ez volt az első Peter Greenaway-filmem, úgyhogy elmentem megnézni az ÖSSZES Ewan Macgregort, de más jutalma is volt.
Három részből áll: az első a történet bonyolult felépítése. A vetítő az első öt percet elrontotta, így eltartott egy ideig, mire rájött, mi történik. Kiderült, hogy Greenaway elsősorban képzőművész; jó látni, hogy az 1964/5-ös világkiállítás filmes technikáit végre művészi célra fordítják (a Woodstock-filmen kívül).
Az első harmad végén egy témát adnak meg, nagyjából "Két öröm van az életben: a testé és az irodalomé." És ez egyesíti őket. Vizuális művészként azonban megvonja a vállát az „írás” különböző definícióitól – számára mindegy, hogy szerzőre, fordítóra vagy kalligráfusra gondolunk, a „firkászt” viszont megveti.
A második rész a Plot Central, és Ewen minden más karakternél érzéketlenebb és lendületesebb, hogy életet adjon a történetnek (bár nevetnem kellett azon a gondolaton, hogy jiddis fordító), minden bizonnyal jobban, mint a többi élő vászon (beleértve a főszereplőt is). színésznő, akit kevésbé egyhangú színészi alakítása miatt választottak ki, mint azt, hogy hajlandó volt gyakran meztelenül lenni. A meztelen testeket is úgy választották ki, hogy jó kalligrafikus vásznak legyenek, és ne legyenek zavaróan erotikusak vagy jó tónusúak, tehát csak háttérré váljanak (ezt csak egy brit rendező csinálná).
A harmadik rész a megfogó – a filmet Mythic Story-vá alakítja, és több foknyi vizuális képpel és témával megemeli. Ami azonban még zavaróbb volt, az az, hogy Greenaway bevásárolt a Mysterious Orientbe. Azt hiszem, már több száz évet késtünk, hogy véget vessünk ennek a sztereotípiának. A japánt akkor a kalligráfia szépsége miatt választották – vagy csak azért, hogy a nyugati közönséget ne zavarja el a szavak olvasása ahelyett, hogy a képekben ázna? Ezért más élmény a film Annak, aki valóban el tudja olvasni a feliratot? Nem beszélve a nem angol, nem japán olvasóközönségről. Van benne némi elfogultság. Miért ne használnánk a latint? Arab? Nem minden van feliratozva, mivel a feliratozási élmény a vizuális téma része, például amikor a szerelmi jelenet felett készült gyönyörű francia dal csak franciául van feliratozva (nem tudtam elkapni a krediteket, amelyek a végén elkalandoztak).
Egy szép vizuális szójáték a végéhez hasonlított Annyi gengszterfilmet, ahol a szépen felöltözött, drága öltönyös maffiózót stb. látjuk, amint egy kis gyűrűt vesz fel, stb., és itt egyértelműen az a veszély, amikor a Yakuza-típus leveszi a ruháját...
67 Párnakönyv (1996)
Amikor Nagiko még kislány volt, a legnagyobb kalligráfusok között tartották számon édesapját, aki beavatta őt is a testfestészet titkaiba. Egy álnok könyvkiadó azonban apját a... több»
