Döbbenetesen felkavaró film, elképesztő érzelmi hatást gyakorolhat az érzelmileg felkészületlen nézőre.
Témáját illetően – ami a 90-es évek tematikus mozijait illeti – első pillantásra azt is mondhatnánk, hogy bizonyos jól körvonalazható emocionális hangulatra épít, amelyről nem tudomást venni csaknem lehetetlen, amellett, hogy az ember érveket vagy ellenérveket sorakoztat fel. A halálbüntetés – melynek filmes feldolgozása általában mindig együtt jár az értelmetlen, embertelen erőszak társadalmi megjelenésével – mibenléte, ahogy a filmben is elhangzik, egyáltalán nem valami újdonság. Ami az elítéltnek a túlvilágra történő átsegítését illeti, a korai brutális halálnemeket felváltotta a sokkal szofisztikáltabb „láb alól eltétel”.
Mivel a film legsarkalatosabb érzelmi muníciója kétségtelenül felismerhető, le kell szögezni, hogy a megdöbbentő érzelmi benyomást semmiféleképp nem hatásvadász módon kívánja elérni. Holott adódott volna az alkalom, hogy az ízlésromboló képsorokra mit sem vetve, a rendező ordenáré módon hozakodjon elő ezzel. Nem mellesleg ennél megosztóbb jelenséget körülöttünk nehéz találni. A gyakran indíték nélküli, céltalan, ördögi tettek és a vele szemben álló – az áldozat helyett is bosszút álló – állami gépezet soha nincsenek kiegyensúlyozott mértékben. A hozzátartozóját elvesztett ember számára észszerű érveket felhozni erkölcsileg képtelenség.
A megrendítő mozi olykor ugyan megpróbál klisésszerűen reményt felcsillantani Matthew számára, de nem marad kétséges, hogy a néző számára a hátralévő percek már csak az érintettek sors útvesztőjét hozza magával. Az érzelmi katarzis, a feszültség csúcspontra jutása a film cselekmény ideje és a ténylegesen eltelt időnek az 1:1 arányú közelítésével éri el – maradéktalan hatásfokkal.
Vajon milyen tanulságokkal szolgálhat eme ritka mű? Talán, hogy a leglehetetlenebb, legkiszolgáltatottabb, legelveszettebb, pokoli állapotban is lehet megváltás? Éppenséggel meglehet, hogy ez a másik ember arca? Mindezen feltételezés nagy időtávlatokat ölelhet fel az emberiség történetében, hiszen a miértek alapvető válaszait rejti magában.
A színészi munka – nem utolsósorban – briliáns. Különösen igaz ez Susan Sarandon alakítására – nem véletlenül a filmtörténet egyik legjobb színésznője.
82 Ments meg, Uram! (1995)
Helen Prejean apáca egy nap különös levelet kap. A halála ítélt Matthew Poncelet hosszú ideje van a halálsoron egy olyan bűncselekményért, amit saját bevallása szerint nem... több»
Szereplők: Sean Penn, Jack Black, Susan Sarandon, Clancy Brown, Margo Martindale
