Mindenki a Dan Brown által írt A Da Vinci-kódhoz méri ezt a történetet, hogy ez egy gyenge koppintás. Ez több dolog miatt felesleges és talán tévedés is. Bár a felütés nagyon hasonlít – egy ember meggyilkolása és az általa hagyott nyom –, mégsem olyan ritka a könyvek lapjain, így filmekben sem. Itt egy ősi család titka, egy családi manufaktúra különleges vázája és a szabadkőművesek keverednek a jelenben, a múltat kutatva.
Ráadásul erősen helyhez kötve, Pécs városában játszódik a sztori. A citált másik film szereplői a Szent Grált követik, nem kis utat bejárva Európában, a nyomok pedig a címbéli művész alkotásain keresztül mutatkoznak meg. A főszereplő társa a nyomozgatásban egy fiatalabb nő. Nahát, ilyet sem láttunk még, ugye? Aztán a költségvetés sem elhanyagolható szempont.
Ez egy magyar mozikba szánt film, Tom Hanks pedig egy szuperprodukcióban alakítja Robert Langdont. Tegyük hozzá, hogy ez a sorozat második könyve, amiben a professzor nyomoz. Az első rész, az Angyalok és démonok klasszisokkal jobb könyvben is, de filmként még inkább. Csak Da Vinci mégis egy ismertebb alak, inkább húzónév, így a gyengébb történetet adaptálták előbb és a siker után jöhetett az első Langdon-történet. A Géniusz, az alkimista képei szépek, a hangulata kellően misztikus. Izgalmas a nyomozás, a tényekből és történelmi összefüggésekből kirajzolódó titok. Az akciók profik, a kutatásos részek érthetőek. A szereplők hitelesen játszanak, még Feke Pál is, pedig inkább színpadi és zenés produkciókból, énekesként ismerjük. Az Erdélyi Tímea, Kolovratnik Krisztián, László Zsolt trió jó negatív szereplők. Stohl a füvező laza zsaru bőrében talán hajaz picit a Tűzvonalban Bordás őrnagyára, de egy flegma, a szabályokat inkább iránymutatásként értelmező rendőr többnyire így viselkedik. Alföldi jó, mint mindig. Ő eltartott kisujjal mérges. Tenki Réka lubickol a stréber-hebrencs egyetemista szerepében. Blaskó Pétert többnyire kisebb szerepekben látni filmben, sajnos most is rövid ideig szerepel, de ott nagyon jó. A kisebb szerepekre felejthető arcokat találtak, de nagy mellélövés nem volt. Simon Boglárka énekesként is jól hozta Kata szerepét. A minisorozat számomra tizenhárom év elteltével is jó szórakozást nyújtott. A bevezetőmben említett párhuzam annyiból áll meg, mint két rapnóta közt: szavakból rakták össze és kritikát fogalmaznak meg. A Géniusz... és A Da Vinci-kód is titkok után szimbólumokkal és történelmi utalásokkal nyomoz a művészeten keresztül. Háromszor ötven perc, így akár egyben is megnézhető. Ajánlom!
