Az ötödik részre elérte az „egyszer nézhető film” státuszát az Indiana Jones-saga. Igaz, hogy a jólbevált „buta nácik a vonaton” és a film vége felé „a repülőgépen” akciók egész jól működnek, de ami közte van, meg a film befejezése, az borzalmas. Persze lehet nosztalgiázni, de szerintem az emberek nagyobbik része a fiatal, tetterős hősökért van oda, nem a rozzant, ősz kecskékért. Van egy elméletem, hogy Hollywoodban hogyan működik a számtan.
Első tétel azok az emberek, akik a 80-as években voltak gyerekek és jártak moziba. Negyven évvel később még mindig az ő kedvenc hőseik pörögnek a porondon. Star Wars, Terminator, Szellemirtók stb., próbálnak a nosztalgiafaktorból megélni. A hollywoodi pénzmágusok másik bevételi forrása meg az a közönség, aki MOST fiatal.
Hogy ez a második összetevő mennyire teremt bevételt, nem tudom, de nekem már nagyon herótom van ezekből a nosztalgia párizsi szeletekből. A 80-as évek elmúltak, ideje lenne már tovább lépni. Hiába vagyok nagy Indiana Jones-rajongó, egészen elborzadtam a film szentimentális stílusától. Szerintem pont annyira nem illik a filmbe, mint az öregedő főhős alakja. Egyébként már a negyedik rész is megtörte számomra a mítoszt, de a befejező rész megint csak megismételte a műélvezetből kibillentő, ízléstelen történetszálat és világépítést. Én arra lennék kíváncsi, Isten és az Ő Frigyládája hogyan viszonyulnak az időutazáshoz, mennyire képezi EZ a keresztény mitológia részét. Jones ezt elintézi egy mondattal: „Láttam olyan dolgokat, amire nincs magyarázat.” Én meg elintézem a két utolsó filmet két szóval: gyenge, ízetlen.
1969-ben Indiana Jones döntő pillanathoz érkezik az életében. Miután több mint tíz éven át tanított a New York-i Hunter College-ban, a neves professzor és régész, aki szerény... több»
Szereplők: Harrison Ford, Phoebe Waller-Bridge, Mads Mikkelsen, Antonio Banderas, John Rhys-Davies
