Aki világok pusztítója lett

2023.07.30 23:39 Artemisia Olvasottság: 529x

6

"Én lettem a halál, világok pusztítója" - J. Robert Oppenheimer, a szanszkrit Bhagavad-gíta egyik sorát idézte miután létrehozta az emberiség legördögibb találmányát, az első atombombát. Ennél a rövid idézetnél ( mely egyébként a Mahábhárata része), találóbban nem is lehetne összefoglalni az "atombomba atyjának" munkásságát, Christopher Nolan azonban első életrajzi filmjében arra vállalkozott, hogy 180 perceben beszéljen egy zseniális elme és egy komplikált személyiség mélységéről, a II.világháború legfeszültebb pillanatairól, az atombomba születésének folyamatáról az első gondolattól a Manhattan-terv sikeréig, annak felmérhetetlen hatásáról, mely átformálta a történelem és a világpolitika arculatát, az aggályokról, melyek az atomkorszak kezdete óta velünk élnek, az atom bevetésének letaglózóan súlyos erkölcsi-morális vetületeiről, amely démonok élete végéig kísértették és gyötörték Oppenheimert, valamint egy erősen megkérdőjelezhető koncepciós perről, mely máig megbélyegzi az örökségét.

Egy rendkívül összetett filmélménnyel van tehát dolgunk, mely egy tűpontos és a legapróbb részletekig hiteles életrajz, egy átfogó korrajz, egy történelmi eposz, egy filozófiai költemény és egy feszült politikai thriller is egyben. Nagyívű, velős alkotás, mely számottevő történelmi ismeretet, háttértudást és teljes odafigyelést igényel, mert szájba rágással végképp nem lehet megvádolni.

Több idősíkon mozog, az évtizedeket felölelő történetet Oppenheimer 1954-es meghallgatása foglalja keretbe, mely korábbi kommunista kapcsolataira alapozva kizárta őt az Atomenergetikai Bizottságból, és megfosztotta a jó hírétől és szinte minden politikai befolyásától. A fekete-fehér jelenetek és a szűkebb képerány jelzik az időbeli ugrásokat, melyek a film egészében jelen vannak, de az utolsó harmadra különösen nagy hangsúlyt kapnak.

A cselekmény 3 részre bontható: az első blokk Oppenheimer magánéletével, fiatalkorával, tanulmányaival, tudományos érdeklődésével, a kommunizmussal való találkozásával, viharos szerelmi viszonyaival, valamint az atombomba elméleti ötletével foglalkozik. Ez a rész jól megalapozza Oppenheimer komplex személyiségét, világnézetét. A második blokk a Manhattan-terv kivitelezését mutatja be lexikális alapossággal, szárazságról vagy unalomról azonban szó sem lehet, a forgatókönyvet is jegyző Nolan ugyanis mesterien adagolja a feszültséget, mely a Manhattan-terv előrehaladásával jelenetről jelenetre nőttön-nő, hogy az egész film csúcspontját jelentő Trinity-teszt nagyjelenetében művészi magasságba emelkedjen.

Ez az egy jelenet gyakorlatilag minden technikai kategóriában Oscar-gyanús.Végül pedig a film utolsó harmada azzal a felelősséggel foglalkozik, mellyel Oppenheimer sosem tudott megbírkózni : Hirosima és Nagaszaki képei éjjel-nappal kínozták, a büntetése életfogytig tartó bűntudat lett, amit csak tetézett az 1954-es meghurcolása. Karakterén keresztül Nolan lesújtó mondanivalót fogalmaz meg: az emberiség mára annyi nukleáris fegyvert halmozott fel, mellyel képes kiírtani önmagát !

Szerkezete, tartalma, mondanivalója mellett audiovizuális csoda is Nolan remekműve : Hoyte van Hoytema operatőri munkája letisztult, fókuszált és nagyívű, egyszerűen szemet gyönyörködtető. Ludwig Görasson zenei témái többek egyszerű aláfestésnél, a cselekmény szerves részei, melyek a hatások és érzelmek legszélesebb skáláján mozognak.

De ami igazán megkoronázza az alkotást és eléri, hogy csak szuperlatívuszokban lehet emlegetni az egyértélműen a professzionális színészi alakítások., elsősorban természetes Cillian Murphy átlényegülése Oppenheimerré. Minden jelenetében uralja a vásznat, egyetlen tekintettel vagy arcának egy rezdülésével komplett életképeket tud elmesélni Oppenheimer életéből. A színész kétségkívül élete egyik legjobb alakítását abszolválja, legyen szó a fiatal, fennhéjázó tudósról, a kicsapongó nőcsábászról, az apatikus férjről, a történelem legfontosabb projektjét vezető zseniről, az "atombomba atyjaként" ünnepelt hazafiról, a tettei súlya alatt összeroppant, megtört , esendő emberről vagy elhivatott háború-és atomellenes, a világ jövőjéért aggódó lobbistáról - a karakter összes vetületében elképesztő produktomot nyújt.

A stáblistán olyan nevek szereplnek még Emily Blunt Kitty Oppenheimer szerepében, Matt Damon Leslie Groves szerepében, Robert Downey Jr. Lewis Strauss, Oppenheimer fő ellenlánasának szerepében, vagy Florance Pugh Oppenheimer kommunista szeretőjének, Jean Tatlock-nak a szerepében, de a mellékszerepekben is nem kissebb nevekkel találkozunk, mint Kenneth Branagh vagy Rami Malek. Noha ez a névsor önmagáert beszél, ez kétségkívül Cillian Murphy filmje.

Christopher Nolan ismét remekművet alkotott, mely nemcsak filmesztétikai szempontból tökéletes, hanem üzenete miatt is: az általa felvetett kérdések 1945 augusztusa óta függőben vannak és sosem voltak aktuálisabbak mint ma.