A film egyetlen problémája, hogy csak a felszínt kapargatta, de azt alaposan. Rengeteg témát bele lehetett volna még tenni, hiszen egy vígjátékkal van dolgunk. Annak ellenére, hogy alig akartam beülni az első Barbie-ra, mert szabályszerűen rettegek a bugyuta alkotásoktól, azt mondom, jöjjön Barbie 2.! Hálás köszönet az ötletgazdáknak. Valójában nem igaz, hogy csak a marketing húzta a filmet, ez a patriarchátus narratívája csupán. Bagatellizálni mindig könnyebb, ráadásul hatásos is.
Ryan Gosling színészi szerepei közül eddig ez állt hozzá a legközelebb. Lehetséges, hogy ő egy sztereotipikus Ken? Mindenesetre olyan, mintha rá szabták volna ezt az alakítást. Az átlagos, üres tekintet, csodálatos test, jófiús mosoly, csupasz bőr, lóháton közlekedő cowboy; tökéletesen hozta Kent. És még szépen is énekel, de azt eddig is tudtuk.
Margot Robbie is szuperül alakította a külsőségeket előnyben részesítő, naiv csinibabát. Nagyokat lehetett nevetni a párbeszédeken, de hatásos monológok is születtek. Az egyiknél, amikor Barbie Landbe látogatott az anya (America Ferrera) a lányával, és tartott egy beszédet, számos női néző elkezdett tapsolni a moziban. De nem ez volt az egyetlen alkalom. A film befejezésekor fiatal srácok állva tapsolták meg a filmet.
Nem lehet, hogy csak ennyi az egész?
A történetvezetés egyszerű, lineáris, nincs benne semmi extra, amit ne lehetne értelmezni.
A vége viszont nagyon fontos üzenettel bír, amikor is az Istennő megvallja, hogy ő alkotta meg az első Barbie-t. Egyfajta teremtéstörténet megtestesítőjeként funkcionál a színre lépése.
Az érzéseihez mindenkinek joga van. Nem söpörhetjük a szőnyeg alá a saját érzéseinket, csak azért, hogy eleget tegyünk egy olyan szerepnek, ami nem a mi belsőnkből fakad, hanem a külvilág kényszeríti ránk.
A nők eleve rengeteg megfelelési kényszerrel küzdenek. A legalapvetőbb elvárások: szőrtelenítsenek (mindenhol), fessék be a hajukat, ne találkozzanak a barátnőikkel (Ez veszélyes!), programokat se nagyon csináljanak velük (Ez is veszélyes! A család nélkül? Vagy egyedülálló? Ó, hogy meri! Nagyon fura!), ha lehet, akkor a saját körmükre soha ne tekintsenek úgy, mint egyfajta biológiai adottságra, mert az egy díszítendő tárgy, ami ráadásul a kézfejen található. És igencsak hosszú a lista, de talán tényleg a legeslegmeglepőbb tulajdonságuk, hogy saját emóciókkal és döntési joggal rendelkeznek. Ha ezeket elnyomják magukban, akkor az érzéseikhez való jogot nyomják el magukban. A saját érzelmeikkel szemben válnak immunissá, márpedig nem üresfejű, idomítható csinibabának születtek. Nyugodtan adjanak hangot az érzéseiknek, és éljék is meg azokat, akár negatív, akár pozitív.
Ne akarjuk eltaposni ezt a szórakoztató filmet se, ami semmi másról nem szól, mint a női identitás nehézségeiről. És arról, hogy a nők nem Ádám oldalbordái. Ádám (Ken) is egy teljes értékű ember, a hiányzó testi alkatrész nélkül is. A feltételezés, hogy csak egy oldalborda hiányzik a boldogsághoz, az egy tévút. A jogos érzések nem csupán Barbie-t, hanem Kent is megilletik. Ken is nyugodtan fejezze ki az érzelmeit, mert joga van hozzá. Ha viszont hatalomvágyból eredőek, akkor az visszavezet az eredeti problémához. Nem mások elnyomásával válik teljes értékű emberré. Senki senkinek sem a szolgája. Nincs szükség testi-lelki gyarmatosításra.
Ez a film nem bonyolult, és nem is gyenge, mondhatni hiánycikk volt. Ha a Don’t Look Up átment, akkor ez is át tud jutni a falon.
35 Barbie (2023)
akció | családi | dráma | fantasy | kaland | romantikus | vígjáték
Barbielanden minden a helyén van, a frizura tökéletes, a ruhák csodálatosak és minden kiegészítő passzol, egyszóval: ez egy tökéletes világ, legalábbis külsőleg. Aki itt akar... több»
Szereplők: Margot Robbie, Ryan Gosling, Helen Mirren, Will Ferrell, Michael Cera
