Haris Zambarloukos, az operatőr minőségi munkát tett le az asztalra. Nincsenek összecsapott, elnagyolt képkockák. Figyelemre méltóan játszanak a kamerával, a fényekkel, színekkel, sebességgel, arányokkal, vágásokkal. Precízen irányítják a nézői tekintetet. Igényes, kidolgozott jeleneteket forgattak le. Látszik, hogy sok munkát tettek bele. Jelen esetben valóban a mozgókép viszi a hátán a cselekményt, amit el is várhatunk egy jó mozitól. A másik örömteli, említésre méltó tényező a filmben, hogy az olaszországi Velence ikonikus, festői hangulatából is kapunk bőségesen. Érdemes a film végén ülve maradni, mert felülnézetből is gyönyörködhetünk a szigetekre épült városban. Na, de azért nem egy útifilmre ülünk be.
Kenneth Branagh nem csupán szuper rendezést nyújt, de kiválóan alakítja Hercule Poirot-ot is. A tempó és a feszültség adagolása egymásra hangoltan ereszkedik egyre mélyebbre a rejtély labirintusában. Sikerül elérni, hogy Poirot-tal együtt nyomozzunk. Gondolkodásra késztet a szövevényes, megoldhatatlannak látszó ügy. Indokolt hangsúlyozni, hogy nem egy klasszikus horrort forgattak, thrillernek is túlzás, inkább egy határait átlépő, misztikus krimi, gyilkossággal, szellemekkel, váratlan, hirtelen mozzanatokkal és természetesen sok borzongató bizonytalansággal. A szkript ennek megfelelően jó lett, az összkép abszolút pozitív, lévén, hogy egy Agatha Christie regény, a Halloween és halál adaptációval van dolgunk. Poirot karaktere ebben a filmben egyébként azokhoz fog közelebb állni, akik hozzá hasonlóan félnek a szellemektől és a különös jelenségektől; noha kellő távolságot igyekeznek tartani a természetfeletti entitások létezésének gondolatától, de ez mégsem jelenti azt, hogy nem rengeti meg őket egy irreális élmény. Kiemelkedő, élvezhető színészi játékot látunk Branagh-tól, hiteles képet fest a bajszos, többnyire hitetlen detektív szerepében, akit eléggé megvisel a nyomozás során megtapasztalt túlvilági lét. A meggyilkolt lány szelleme az egyik jelenetben ijesztően emlékeztet a Kör (2002) című film Samarájára, az arcába lógó haja miatt.
A különös képesség híre és egy haláleset viszi a Palazzoba a visszavonult Poirotot, hogy ott egy szeánszon vegyen részt. Itt Michelle Yeoh, szerepe szerint Joyce Reynolds a spiritiszta médium hírében állva játssza el, hogy kapcsolatba tud lépni a szellemekkel. Hamar kiderül, hogy képességei messze nem tökéletesek, hiszen egy olyan nyomozó előtt, mint Poirot semmilyen turpisság sem marad titokban. Yeoh-t legutóbb a Minden. Mindehol. Mindenkor című filmben láthattuk hasonlóan érdekfeszítően játszani, alakításáért Oscar-díjat nyert. Most sem okoz csalódást, jól áll neki ez a szerep, az operatőri munka az ő játékához is rengeteget tett hozzá.
A történetben különösebben nem kap jelentőséget az a tény, hogy a II. világháború utáni időszakban játszódik film, hacsaknem Joyce szolgáinak kihallgatásakor, a nyomozás hevében lesz érdekes, illetve megalapozza a szüzsé kísérteties hangulatát.
A dialógusok jól komponáltak, kiváló színészi alakításokat láthatunk. Nem igazán szőtték át jelentős mondanivalóval a filmet. Az az örök kérdés kerül a középpontba, miszerint léteznek-e szellemek, hiszünk-e bennük. Nem véletlenül, ugyanis a cselekmény Halloween estéjén bontakozik ki.
Aki egy kis borzongásra vágyik, de nem szeretne halálra rémülni, nem fog csalódni a Szeánsz Velencében.
67 Szeánsz Velencében (2023)
dráma | horror | krimi | misztikus
A kísérteties hangulatú, második világháború utáni Velencében Hercule Poirot borzongató rejtéllyel szembesül Mindenszentek napján. A munkától visszavonultan, önkéntes... több»
Szereplők: Kenneth Branagh, Jamie Dornan, Michelle Yeoh, Kelly Reilly, Camille Cottin
