Mostanában pszichológiai esettanulmány filmekbe botlok, ami nem baj, mert ezek egyébként is érdekelni szoktak.
A szereplőgárda egészen erős, a történet is egész jól van összerakva, de nem hibátlan a film. Két dologgal volt lényegesebb problémám: 1. Az apa a film első részében más személyiségű volt, mint a többiben – ez szerintem forgatókönyvhiba. 2. A fiút játszó színész (Zen McGrath) elsőre nagyon meggyőzően alakít, de a film második részére világossá válik, hogy ez az egyetlen figura, ami nagyon megy neki, a kétségbeesetten sírós fajta. A fiúnak ez az egysíkú játéka számomra nagyon megnehezítette a kapcsolódást.
Az egyes szereplők személyisége tankönyvi módon volt ábrázolva. Egy generációkon keresztül jómódban élő családba pillanthatunk be, apu (Hugh Jackman) is fenn van a csúcson karrier tekintetében, meg nagyapa (Anthony Hopkins) is DC-ben, a bazi nagy házában a szakácsnőjével vagy komornájával, látszik, honnan örökölte apu a mintáinak egy részét. Nagyapu bemutat egy valódi tankönyvszagú kirohanást is a fia ellen abban az egyetlen jelenetben, ami van neki. Anyu (Laura Dern) sztereotip, kissé áldozati, de összességében jellegtelen tulajdonságokkal felruházva játssza az elhagyott feleséget, Lois Griffin magyar hangján, ami mondjuk számomra szórakoztató faktor volt. Új anyu (Vanessa Kirby) játssza a pszichológiai szempontból egészséges szereplőt, akinek amúgy nem könnyű éppen, de nemcsak kismama, de Erős Nő is egyben.
Egész kevés hiányzott hozzá, hogy kiváló filmet kapjunk, abszolút benne volt a potenciál.
70 A fiú (A fiú sorsa) (2022)
A 17 éves Nicholas (Zen McGrath) állandóan lóg az iskolából, gyakran támadnak sötét gondolatai, és nehezen talál barátokat. Kezdetben jó ötletnek tűnik, hogy az édesanyja,... több»
Szereplők: Anthony Hopkins, Hugh Jackman, Laura Dern, Vanessa Kirby, Nancy Baldwin
