Látványban erős, és történethűség terén is stimmel többé-kevésbé

2024.03.17 14:58 Harper Olvasottság: 295x

9

Egy történelmi filmet sok szempont alapján lehet értékelni: ott van a dramaturgia, a szórakoztató érték és persze a történethűség is. Én hivatásomból adódóan a legutóbbi szempontot vizsgálom meg legelőször, és így tettem ezúttal is a Most vagy soha! kiértékelésekor. Nos, azt kell mondjam: a helyszínek, látványelemek teljesen rendben vannak a filmben. Erre egyértelműen odafigyeltek.

Az 1848-as Pest-Buda (ekkoriban még így mondták) panoráma képe történethű a sáros, kikövezetlen utcákkal, a német feliratokkal mindenhol, a híres hajóhíddal és a még épülő (félig elkészült) Lánchíddal a háttérben. Az öltözékek is korhűek többé-kevésbé, még a besúgó kezében megjelenő Colt Dragoon revolver is oké, hiszen az amerikai Colt fegyvergyár már 1847 őszén megkezdte a típus piacra terítését (és jutott belőle Európába is). Ami fikció, az a Farkasch néven szereplő karakter, akit kitaláltak, mert a valóságban semmi nyoma a létezésének. A figura, akit a filmben Horváth Lajos Ottó alakít, nagyon is kellett a cselekménybe, hogy legyen valaki, akivel harcban állhatnak a pozitív hősök.

Ki kell mondjuk: 1848. március 15. sajnos nélkülözött mindenféle erőszakos vagy hősies eseményt. Itt nem voltak utcai harcok, nem voltak várfoglalások, és a mi forradalmáraink nem rohamozták meg a Bastille várbörtönét sem, mint a párizsi sans-culotte-ok. Vagyis ha nincsenek a kitalált karakterek, mint a gonosz Farkasch és a Habsburgok által felbérelt (de a valóságban nem létező) verőemberek, akkor Petőfi, Vasvári, Jókai ellenfél nélkül maradnak. Unalomba fulladhat a cselekmény, és a néző sem érezheti át 1848. március 15. hősies jellegét. Valójában aznap a pesti tömeg sorra járta az ikonikus helyszíneket a Pilvax kávéháztól a budai Helytartótanácsig, a márciusi ifjakat követve, ám az osztrák katonaság meghátrált, és felsőbb parancsra nem avatkoztak a forradalmi eseményekbe. Ám Lóth Balázs olyan filmet akart rendezni, ami mozgalmasabb, és tegyük hozzá: sikerült is neki. A beépített fiktív karakterekkel sokkal élvezetesebb a végeredmény, hiszen az egész film alatt izgulhatunk, hogy Farkasch és emberei ne akadályozzák Petőfiéket, és ne törjenek életükre. Petőfi szerepében Berettyán Nándor egyébként kiemelkedően teljesít, szavalatai lelkesítően hatnak (és tegyük hozzá: egy olyan kivételes történelmi és irodalmi karaktert, mint Petőfi Sándor, nagyon nehéz [vagy szinte lehetetlen] hibátlanul megjeleníteni). Ami a többieket illeti: Mosolygó Sára a feleség szerepében szintén üde színfolt, bár nem sokat beszél, mégis komoly hatása van az eseményekre. Persze a valóságban az alig 19 esztendős várandós leányka aligha verekedett császáriakkal, ám az igaz, hogy a magyar történelem első kokárdáját valóban ő készítette és tűzte fel férje mellére. A márciusi ifjak karakterei gyakran furcsák, mint Vasvári állandó macsóskodása, ami nagyon unalmas úgy kábé a film felétől, és az is kérdéses, hogy a dagályosan író, hagyománytisztelő és megfontolt Jókai úgy poénkodott volna éretlen tacskó módjára, ahogyan azt több jelenetben látjuk. Az akciójelenetek – értem ez alatt a bunyókat, verekedéseket – vegyes minőségűek, néhol megmosolyogtatóak, mint amikor az egyetem folyosóin nyomulnak a márciusi ifjak, és verekedésre kényszerülnek az odaküldött császári besúgókkal, bérencekkel. A Most vagy soha! azonban akárhogyan is nézzük, nem rossz film, 6 milliárd ide vagy oda. Fő erőssége a reformkori Pest megidézése és a sok lelkesítő jelenet, melyekben szép szavalatokat hallhatunk Petőfi Nemzeti dalát hallgatva. Politikai oldaltól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet,, és azt javaslom, hogy a film 135 percnyi játékidejére felejtse el az aktuálpolitikát és csak a történelmet nézze, mert az mindannyiunké ebben a kis hazában.